Tőle megkaptam a gyengédséget (18+)

Victorianak

Mindenkinek kellemes és békés ünnepeket szeretnék kívánni! :)

Este a legjobb barátommal, Liammel nézek egy horror filmet. Én ki nem állhatom ezeket, neki viszont már elege van a csöpögős-nyálas dolgokból, szóval egyszer én is kibírom, hogy végigüljem ezt.

A pokrócot magunkra húzom, csak a szemem látszik ki, azt is eltakarom a szörnyű részeknél. Liam popcornnal a kezében nézi, míg én teljesen hozzábújok.

- Félsz? - pillant le rám. Egy aprót bólintok. Felsóhajt, a popcornt leteszi az asztalra, majd egyik kezével átkarol és közel húz magához. - Ha akarod, kikapcsolhatom.

- Nem kell - motyogom. Rég nem volt olyan programunk, amit ő akart csinálni, a filmből pedig még maximum 20 perc van hátra. Annyit idő alatt csak nem ijedek halálra.

Arcomat a mellkasába fúrom, közben óvatosan simogatni kezdi a karomat. Szeretem, amikor ezt csinálja. Olyan megnyugtató. Nevetséges, de néha mellette sokkal jobban érzem magam, mint a barátom, Mark mellett. Szeretem őt, de Liam mindig feldobja a napomat, sokkal jobban bánik velem, mint Mark.

Mire feleszmélek, a filmnek vége van. Megkönnyebbülten felsóhajtok, s ahogy Liam kikapcsolja a tévét, az egész szobában korom sötétség van.

- Liam! Kapcsolj villanyt! - ölelem szorosan a karját. Még mindig félek, próbálom bebeszélni magamnak, hogy ez csak egy film, de nem megy. Ezért utálom a horrort.

- Drága, ha szorítasz, úgy nem tudok! - nem látom az arcát, de el tudom képzelni, ahogy vigyorog rajtam.

Elengedem a karját, de ahogy feláll mellőlem, rögtön utána nyúlok és visszahúzom.

- Most akkor nem kell villany?

- Nem! Inkább csak maradj itt, a kapcsoló messze van - ölelem meg.

- Szeretem, amikor ilyen kis bújós vagy! - nyom egy puszit az arcomra, majd a homlokomra.

- Én meg szeretem, amikor így törődsz velem - mosolygok és a fejemet a vállára hajtom, beszívom férfias illatát.

- Mark is törődik veled, nem?

Felsóhajtok és becsukom a szemem. Nem akarok semmi rosszat mondani, elvégre Mark, Liam egyik legjobb haverja, rajta keresztül ismerkedtünk meg. Inkább nem szólalok meg, csak adok neki egy kis puszit, amit eredetileg az arcára szánok, de elfordítja a fejét, így az ajkaim az övéivel érintkeznek. Mindketten elhúzzuk a fejünket, hosszú ideig nem szólalunk meg. Nem merek megmozdulni sem, fogalmam sincs, mit gondolhat. Még szerencse, hogy sötét van, így nem látja az arcomat, ami valószínűleg olyan piros, mint a paradicsom.

Érzem, hogy kezét óvatosan az arcomra simítja, majd gyengéden megcsókol. Abban a pillanatban a szívem egy nagyot dobban. Marktól még sose kaptam ilyen csókot, olyan, mintha attól félne, összetör. Egyáltalán nem vad, mégis van benne szenvedély.

A testemnek képtelen vagyok parancsolni, gondolkodás nélkül cselekszem; elölről az ölébe ülök, homlokomat az övének döntöm, miközben ajkaira zihálok. Nyel egy nagyot, kezét óvatosan simítja a fenekemre és a combomra. Még sosem voltam úgy senkivel, de érzem, hogy őt most kívánom. Liam-nek képes lennék odaadni magam, benne teljes mértékben megbízom.

Remegő kezeimet lassan a pólója alá vezetem, érzem, hogy teste megfeszül érintésemre. Ez mosolyt csal az arcomra és önbizalmat ad. Végigsimítom a mellkasát és újra megcsókolom.

- Hm... ezt nem kellene, van barátod - súgja az ajkaimra, de látom és érzem, hogy ő is kezd beindulni.

- Aki konkrétan leszar, benned pedig megbízom!

- Azt akarod, hogy vegyem el a szüzességedet? - simítja végig a combomat.

- Igen, azt akarom - mondom ki hezitálás nélkül. Ezen nincs mit gondolkodnom, Liam-nél alkalmasabb embert nem is találnék, és azt hiszem, hogy eljött az ideje.
Végigfektet a kanapén, közben lassan fölém mászik és egy gyengéd csókot nyom az ajkaimra.
- Vigyázni fogok, ígérem - súgja, s ajkai máris megtalálják a nyakamat. A mellkasomban a szívem hangosan dübörög, de nem a félelemtől, hanem az izgatottságtól. Nem félek, mert tudom, hogy ha Liam azt mondta, vigyáz, akkor  vigyázni is fog.
Lehunyom a szememet, s halkan sóhajtozva élvezem gyengéd érintéseit, puha puszijait. Megfogja a nadrágom szélét és egy lassú mozdulattal húzza le rólam. Nyelek egy nagyot, próbálok higgadt maradni, azt akarom, hogy élvezze, és ne egyfolytában miattam aggodalmaskodjon. Puszilgatni kezdi el a hasamat, és ahogy halas egyre feljebb, úgy tűri fel a felsőmet, ami végül rólam a földre kerül, Halkan felkuncogok, ahogy arcszőrzete csikizi a bőrömet. Mosolyogva ér fel újra hozzám, egy gyengéd csókot ad, miközben megfogom a pólójának az alját és leveszem róla. Liam teste mindig is tetszett, de most, hogy itt van közvetlenül előttem, csak jobban izgat. Az alsó ajkamba harapva húzom végig mellkasán ujjaimat, ami egy kaján vigyor csal az ajkaira.
Felül, s elölről az ölébe húz. Újra hosszas, szenvedélyes csókolózásba kezdünk. Tetszik, hogy mindenre odafigyel és egyáltalán nem akarja elkapkodni. Tetszik, hogy törődik velem és az érzéseimmel. Tetszik, hogy azt gondolja, ez nekem fontosabb, mint neki.
Fenekemről a kezét a hátamra simítja, s egy rutinos mozdulattal kikapcsolja a melltartómat, a pántjait végighúzza a karjaimon és az anyagot a földre ejti. Csillogó szemekkel pásztázza a melleimet, ami most inkább zavarba ejt, mintsem önbizalmat ad. Szégyellősen takarom el magam és hajtom le a fejem.
- Hé - nyúl az állam alá és felemeli a fejemet, hogy a szemébe nézzek -, gyönyörű vagy, ne aggódj - csókol meg gyengéden. Akaratlanul is fészkelődni kezdek rajta, mire halkan felnyög, s érzem magam alatt, hogy kezd beindulni. Elmosolyodok. Az övét lassan kicsatolom, a nadrágját leügyeskedem róla, így már csak egy bokszerben ül alattam. Fogalmam sincs, hogy most mit kellene tennem, s Liam is látja, hogy nem nagyon tudok mit kezdeni, így ő teszi meg a következő lépést: ujjait a bugyim szélébe akasztja, s lassan lehúzza a lábaimon, végül a fekete tangám is a többi ruha sorsára jut. Megszabadítja magát is a szűkös bokszerétől, miközben vággyal teli tekintettel néz rajtam végig. - Akarsz felül lenni? - súgja az ajkaimra, miközben a combomat markolássza.
- Megpróbálhatom - nyelek. Egy aprót bólint, majd segít belém vezetni magát. Egy szaggatott sóhaj hagyja el a száját, én pedig folyamatosan az arcát nézem. Egy kicsit lejjebb ereszkedek, s a kellemetlen érzésre felszisszenek. A csípőmet egy kicsit mozgatni kezdem, de a fájó érzés egyre csak fokozódik.
Liam leemel magáról, hanyatt fektet és a lábaim közé fészkeli magát.
- Akkor most így - ad egy csókot, majd elkezd belém hatolni. Gyorsan veszem a levegőt, a pulzusom már az egekben van. - Ssh, mindjárt jobb lesz - simít ki egy hajtincset az arcomból. Egyet lök a csípőjével, s azt hiszem, hogy már teljesen bennem van. Nyöszörgök, míg Liam összekulcsolja a kezünket a fejem mellett. Zihálva néz a szemembe, próbálom magam lenyugtatni.
Nem sokkal később Liam elkezd mozogni. A fájdalom újra előjön, de már nem annyira szörnyű. Lassan csinálja, közben ajkaink súrolják egymást, a szemkontaktust egy pillanatra sem szakítjuk meg.
Múlnak a percek és a fájdalom kezd élvezetté alakulni. Liam már normál tempóban mozog. Az egész szobát a zihálásunk és halk nyögésünk tölti be, Kezdek valami furcsát érezni ott lent.
- Liam, én...
- Én is - ad egy csókot, s egy kicsit gyorsít a tempón. Az ajkaim szétnyílnak, s megszorítom a kezét, miközben a csodás érzés átveszi felettem az irányítást, s ő is velem együtt ér a csúcsra. Liam megadta nekem azt, amit a legtöbb lány nem kap meg az első alkalomnál, és ez csak még jobbá teszi.
Zihálva dönti izzadt homlokát az enyémhez, egy lágy csókot nyom az ajkaimra és kicsúszik belőlem.
Felvesszük a fehérneműinket, közben még próbálunk egyenletesen lélegezni.
- Köszönöm - szólal meg Liam, a kínos csendet megtörve.
- Ezt nekem kellene mondanom - mosolyodok el halványan.
- Jól esik, hogy megbíztál bennem - húz magához a derekamnál fogva és ad egy csókot. Abban a pillanatban nyílik az ajtó, és belép Mark, időnk sincs elugrani egymástól, felöltözni meg pláne. Szemei kikerekednek, teste megfeszül és szája kissé tátva marad.
- Ez mi?! - préseli ki a fogai közt. Liam-re pillantok és felsóhajtok. - Én akárhányszor győzködtelek, nem akartál velem lefeküdni, Liam-mel pedig belemész?!
- Igen, és tudod, hogy miért? Mert tőle megkaptam a gyengédséget és törődést, amit tőled sose fogok!
- Szép - nevet fel kínosan. - Tudod mit, engem felejts el örökre! - néz rajtam végig fintorogva, majd sarkon fordul és elmegy. Liam aggódva pillant rám.
- Jól vagy? - simítja meg az arcomat. Halványan bólintok, és megölelem őt.
- Ami történt, az nem áll a barátságunk útjába, ugye? - nézek fel a szemébe.
- De. Mert már nem csak a legjobb barátod akarok lenni - csókol meg lassan.
- Ugye itt alszol? - motyogom az ajkaira.
- Persze - mosolyodik el. Egy meleg zuhany után bebújunk az ágyba, s Liam karjai közt alszok el.

~E

Szülinapi party (18+)

Sziasztok! :) Most meghoztam az utolsó extra hosszú sztorit Liam-mel, mivel már csak ő hiányzott. És ma van a 21. születésnapja, szóval nagyon-nagyon boldog szülinapot a mi hősünknek! :) <3 Remélem, hogy a sztori tetszeni fog nektek. Jó olvasást!

Végre hallom a csengőt, s ez azt jelenti, hogy vége az utolsó órámnak is. Mosolyogva rohanok ki az épületből, elvégre végre péntek van. A diákseregen át tolakszom, hogy minél hamarabb szabaduljak ebből a bolondok házából.

- Hé, [T/N] - hallom, hogy valaki kiabál. Egy mély sóhaj után megfordulok. Az egyik végzős srác lohol utánam. - Ma estére van programod?

- Nincs - vonok vállat. - Miért kérdezed?

- Liam-nek lesz a szülinapi bulija. Jó lenne, ha minél többen lennénk, szóval ha gondolod, gyere el - mosolyog halványan, s átnyújtja a meghívót.

- Ott leszek!

- Szuper - kacsint, s tovább megy. Igazából Liam-et nem annyira ismerem, de jól esne egy kis party, szóval ha már meghívtak, miért ne?

Hazamegyek, felrohanok a szobámba, és a táskámat levágom a sarokba. A szekrényemet kinyitva kezdek kutakodnu a ruháim között. Mivel gondolom egy csomó végzős pasi lesz ott, így egy rövid, szűk, mély kivágású fekete ruhára esik választásom.

Az egész délutánom azzal telik, hogy a barátnőommel beszélünk az estéről. Mint kiderült, ők is meg lettek hívva, aminek nagyon örülök, mivel így lesz társaság, akivel szórakozhatok.

Közeledik az este, így átvánszorgok a fürdőbe. Lezuhanyzok, felveszem a ruhámat, megcsinálom a sminkemet és a hajamat kivasalom. Elégedetten nézek végig magamon a tükörben. Belebújok fekete magassarkúmba, és lassan elindulok a meghívóban feltüntetett címre. Út közben még veszek egy üveg whiskyt ajándékként, elvégre nem nagyon ismerem, nem tudom, hogy minek örülne, de üres kézzel nem állíthatok be. A zene dübörgése már kintre hallatszik, s érzem, hogy már pezseg a vérem. Az ajtó nyitva van, besétálok, és meglátom Liam-et, amint néhány haverjával beszélget. Odamegyek és megköszörülöm a torkom, Liam rám emeli tekintetét. Elmosolyodik.

- Öm... boldog szülinapot - nyújtom át neki az üveget.

- Uh, köszönöm szépen! - ad két puszit. - Tudod, ez az egyik legjobb és leghasznosabb ajándék, amit kaptam - mosolyog. - Ha gondolod, ketten elfogyaszthatjuk.
- Nem rossz ötlet! - vigyorodok el.
- Mindjárt gondoltam - nevet kicsit. - Akkor úgy tíz perc múlva legyél a szobámban - néz rajtam végig, s az alsó ajkába harap. A haverjai rögtön huhogni és fütyülgetni kezdenek, de most nem nagyon érdekel.
Lassan megérkezik a többi vendég is, én pedig némi keresgélés után megtalálom Lima szobáját. Bemegyek, s leülök az ágyra, majd nem sokkal később Liam is megérkezik a whiskyvel a kezében.
- Valami kísérő? - húzom fel a szemöldököm.
- Minek? - mosolyog és lehuppan mellém. Kinyitja az üveget, a szájához emeli, s meghúzza. - Uh, ez rohadt jó - adja nekem. Én is belekortyolok párat, majd visszaadom neki, és ez így megy egészen addig, amíg el nem fogy az egész üveg.
Eléggé szédülök, és szerintem ha felállnék, nyomban a földön kötnék ki, így inkább nem is próbálkozom. Ahogy látom, Liam is hasonló állapotban van, mint én.
- Figyu - teszi le az üveget az éjjeliszekrényre. - Nincs kedved szórakozni? - dönt hátra az ágyon, s fölém mászik. Elnevetem magam és megrázom a fejem.
- Bocsi Liam, de nem te vagy álmaim férfija - mosolygok.
- Uhum, majd meglátjuk, hogy azután mit mondasz, hogy a nevemet sikítva élvezel el - csókolja meg a nyakamat. Felsóhajtok, és beletúrok a hajába.
- Hmm... - mosolyodok el, ahogy érzem, elkezdi szívni a nyakamat.
- Tudod, én mindig is nagyon bírtalak - suttogja, s az ajkaimhoz hajol. - Túlságosan is - mosolyodik el.
- Miről beszélsz? - ráncolom a szemöldököm, és egy kis csókot ad az ajkaimra.
- Arról, hogy totál beléd vagyok esve - könyököl a fejem mellé.
- Komolyan mondod? - nézek a szemébe. Kicsiket bólint, és szenvedélyesen megcsókol. Nem ellenkezek, sőt, azonnal visszacsókolom, s beletúrok a hajába. A pia érződik rajta, de ettől csak még élvezetesebb. Egyik kezét felvezeti a pólóm alá, és elkezdi simogatni a hasamat. Kiráz a hideg óvatos cirógatásától. Rég nem értek így hozzám, és ez most nagyon jól esik.
Ajkaink elválnak, amíg megszabadul a pólójától. A szám kicsit tátva marad tökéletes felsőtestét látva, s végigsimítok rajta. Látszólag tetszik neki, amit kivált belőlem. Látja rajtam, hogy bejön.
Fordítok a helyzeten, és a csípőjére ülve végighúzom a kezemet felsőtestén. Vigyorogva lehúz magához egy csókért, ami vad smárolássá alakul át. Kezeit végighúzza a combomon, s mini ruhám alá nyúlva megmarkolja a fenekemet, mire az ajkaira nyögök. Hirtelen lekapja rólam, s az anyagot eldobja a szoba valamelyik sarkába. Hatalmas kezeit végighúzza az oldalamon, majd lábaim közé vezeti, és bugyin keresztül elkezd simogatni.
- Ahw... - nyögök fel, s az alsó ajkamba harapok. Elkezdem mozgatni a csípőmet, miközben Liam ujjai bevándorolnak a fehérneműmbe, és elkezdi izgatni a csiklómat. Ajkaim szétnyílnak, s a torkomból mély sóhajok szakadnak fel, amit ő mosolyogva figyel. Ujjai egyre gyorsabban mozognak.
- Hm, most már eléggé nedves vagy - húzza ki belőlem, és lenyalogatja, majd lehúz magához, és megcsókol. Végigsimítva a hátamat elér a melltartómig, és egy egyszerű mozdulattal kapcsolja ki, a pántokat lehúzza a karjaimon, és végül a fehérneműmet eldobja. Kicsit lejjebb mászok, és lassan elkezdem kicsatolni az övét. Az őrületbe akarom kergetni. A lehető legtöbbször próbálom érinteni a keményedő férfiasságát, s zihálva figyeli minden tettemet. A nadrágot lehúzom róla, és a boxerétől is hamar megszabadítom. A látványtól a szemeim kikerekednek. Már voltam egy jó pár sráccal, de ekkorával még egyikük sem büszkélkedett.
Hasra fekszek a lábai közé, s a kezembe veszem férfiasságát. Rákacsintok, és lassan végignyalom az egészet.
- Uh, basszus - nyög fel, ami engem csak bátorít. A kezemet húzogatni kezdem hosszúságán, s látom, hogy a kezébe veszi a telefonját. - Remélem nem gond, ha megörökítem a pillanatot - indítja el a kamerát. Elmosolyodok, és lassan a számba vezetem. - Ez az, baby - biztat. Az arcát nézem, miközben elkezdem mozgatni a fejemet, s a kezemmel is rásegítek. Egyik kezével hátrasöpri a hajamat, s a tarkómnál fogva kezd gyorsabb ütemet diktálni. Hangosan zihál, nyög. Kicsúsztatom a számból, s verni kezdem neki, miközben rámosolygok.
Egy idő után elveszi a kezemet, a telefonját az éjjeliszekrényre állítja úgy, hogy a kamera minket vegyen. A hátamra fordít, leveszi rólam a bugyit, s a lábaim közé fészkelve magát, megcsókol. Belém vezeti hatalmasságát. Jólesően felsóhajtok, ahogy érzem, teljesen kitölt, s a csodás érzés csak fokozódik, amikor elkezd mozogni. Hangos zihálásunk tölti be a szoba minden részét, s néha kisebb-nagyobb nyögés csúszik ki a számon. Ahogy a tempón fokozatosan gyorsít, ajkaink súrolják egymást, közben lopunk egymástól egy-egy csókot.
A vállánál fogva a hátára lököm, s fölé térdelve újra magamba vezetem, majd lassan ráereszkedek. Mozgatni kezdem a csípőmet előre hátra, míg Liam a melleimet markolássza. Elkezdi emelgetni a csípőjét, aminek hatására nyögések csúsznak ki ajkaim közül, s elkezdek rajta ugrálni.
- Istenem, [T/N], de jó vagy! - nyög fel hangosan, és egyre gyorsabban mozgok. Kéjesen és hangosan nyögök, ahogy egyre közelebb érek a gyönyörhöz.
- Ahw, Liam! - dőlök a mellkasára. Kezét a fenekemre teszi, és erőteljesen kezd el döfködni alulról. Körmeimet a mellkasába vájom, érzem, hogy hamarosan a csúcsra érek. Liam nevét nyöszörgöm, tudom, hogy már ő is közel van. Rácsap egyet a fenekemre, amitől egy kisebb sikoly hagyja el a számat, és rögtön elélvezek, s a testem megremeg. Egy nagyobb lökés után ő is követ engem.
Zihálva elmosolyodok, s az ajkaira nyomok egy édes csókot. A telefonjáért nyúl, leállítja a felvételt, és letol magáról. Értetlenül nézek rá, ahogy szó nélkül veszi magára a ruháit.
- Egyébként én is bírlak - mosolyodok el.
- Ja, az a szöveg, hogy beléd estem, kamu volt - von vállat, mire a mosoly azonnal eltűnik az arcomról. - Remélem nem keltettem benned túl nagy reményt - vigyorog, és kimegy a szobából.
Még percekig az ágyon ülök, és próbálom felfogni, ami történt. Már értem, miért videózta le. Meg fogja mutatni mindenkinek, és én leszek az iskola ribanca. És az is szörnyen fáj, hogy ekkorát kamuzott. Pedig azt hiszem, én tényleg bírom. Eddig annyira nem is beszéltem vele, de most azok után, ami történt... miket beszélek, csak lefeküdtünk?!
Egy mély sóhaj után felöltözök, és mivel már a bulizáshoz rohadtul nincs kedvem, inkább hazamegyek. Lerúgom a cipőmet az ajtóban, és felbattyogok a fürdőszobába. Lezuhanyzok, majd befekszek a puha ágyba, de a szemeimet képtelen vagyok akár egy percre is lehunyni. Félek. Félek attól, hogy Liam mindenkinek megmutatja a videót. Nem akarom.

Hétfő reggel gyomorgörccsel ébredek. Anya az asztalra készítette a reggelit, de mivel egy falat sem megy le a torkomon, éhgyomorral megyek iskolába. Ahogy belépek, úgy érzem, mindenki engem néz. Lehajtott fejjel megyek végig a folyosón, s véletlenül beleütközök valakibe.
- Bocsi - nézek fel, s szembe találom magam ugyanazzal a szempárral, amelyikkel péntek éjszaka. Az arcom azonnal elvörösödik.
- Szia - mosolyodik el. Egy hang sem jön ki a torkomon, hirtelen kikerülöm és elindulok, de a karom után nyúl és visszahúz. - Hé, mi a baj? - néz a szemembe. Kínosan felnevetek. Komolyan van pofája még ilyet kérdezni?!
- Szerinted?
- Öm... sajnálom, amiket péntek éjjel mondtam. Tudod, eléggé be voltam nyomva...
- Na és a videó? - fújom ki a levegőt, és felnézek rá.
- Mi van vele?
- Kinek mutattad meg?
- Senkinek! - Felsóhajt. - Gyere - fogja meg a kezemet, és a folyosó végén lévő padhoz húz, amire leülünk. - Tudom, hogy szemét voltam, de eléggé be voltam nyomva... De a videót nem mutattam és nem is fogom megmutatni senkinek. Azért akkora barom nem vagyok.
Egy hatalmas kő esik le a szívemről, s megkönnyebbülten felsóhajtok.
- De felejtsük el, elvégre úgyse jelentett semmit - von vállat.
- Ja... - motyogom. Becsengetnek.
- Na, akkor megyek is. Izé... szia - mosolyog halványan, és végigsétál a folyosón, a végén elfordul. Bebattyogok az osztályba, leülök a leghátsó padba, és amint elkezdődik az óra, nekem automatikusan kikapcsol az agyam. A szemem előtt lebeg Liam mosolya, hangja, szemei, és... a teste.
- [T/N]! - áll meg mellettem a tanár, mire riadtan emelem rá tekintetemet. - Azt mondtam, hogy a táblához! Most!
Felsóhajtok, és lassan kimegyek.
- Nézzétek, a filmsztár - vihog az egyik osztálytársam, mire a szemeim automatikusan kikerekednek. Nem fordulok meg, remegő kézzel írom a táblára a megoldást. - Ahw, Liam! - utánoz, mire mindenki nevetni kezd. Ahogy befejezem az egyenlet megoldását, visszarohanok a helyemre, leülök, és a szemeimből folyni kezdenek a könnyek.
Kicsengetéskor kiloholok a folyosóra, és meglátom Liam-et. Dühösen megyek oda hozzá.
- Nem mutattad meg senkinek, mi?! - szűröm ki a fogaim között.
- Mi van? - néz rám értetlenül. - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz.
- Tudod, ahogy megdöngetted - löki oldalba a haverja röhögve. Liam szemei kikerekednek, és a mellette álló srácra néz.
- Honnan tudod?
- Ugyan már, azt a videót mindenki látta! Valaki látta a telefonodban, és egyből feltette az internetre.
- Mi van?! - szorul ökölbe Liam keze, az állkapcsa megfeszül. - Ki volt az a barom?!
- Senki nem tudja, de jó ötlet volt. Hé, nyuszikám, velem is jönnél egy körre? - kacsint rám.
- Nézzétek már, ágyon kívül is tudnak beszélni - jön el mellettünk egy banda. Már nem bírom tovább, újra sírni kezdek.
- Na jó, ebből elég - morog Liam, s feláll egy padra. - Hé, mindenki figyeljen ide! - kiabál. A folyosón abbamaradnak a beszélgetések, minden szempár rá szegeződik. Jézusom, most mire készül?! - Mindenki, aki látta a videót, felejtse el! Egyikünk sem volt józan, és [T/N] nem érdemli meg, hogy így megalázzátok. Ha még egyszer valamelyikőtök beszól neki, vagy akár csak rosszul néz rá, a kórházban fog ébredni, értve vagyok?!
A diákok egymásra néznek, Liam leszáll a padról, és odalép hozzám, megölel. Azonnal visszaölelem. Ez a legszebb dolog, amit valaha tettek értem. Kiállt mellettem, megvédett.
- Minden rendben lesz - suttogja, s megsimítja a hátamat.
- Köszönöm Liam! - nézek fel rá könnyes szemekkel.
- Ne köszönd, azok után, ahogy bántam veled, ez a legkevesebb - mosolyodik el halványan, az arcomból kisimít egy tincset. Az ajkaimra néz, látom, hogy nyel egy nagyot, majd lassan elenged. - Öm... majd még beszélünk - mosolyog zavartan, és elmegy.
A nap hátralévő részében még csak nem is néztek rám, így immár mosolyogva lépek ki az iskola kapuján. Liam ott áll, és rám mosolyog.
- Van kedved elmenni valahova?
- Hogy... hogy nekem? - mutatok magamra. Bólint. - Igen, az jó lenne - mosolygok.
- Szuper! Akkor... cukrászda?
- Rendben.
Elmegyünk a cukrászdába, rendelünk sütit, és leülünk az egyik asztalhoz.
- Ugye ma már nem bántottak? - néz rám.
- Nem, de inkább ne is beszéljünk róla - legyintek.
- Amúgy... a haverjaim szerint összeillünk - nevet kicsit. - Nem fura?
- De, az... - mosolygok halványan. Rám néz, s felsóhajt.
- Figyelj, neked... jelentett valamit?
Nyelek, oldalara nézek, majd újra a szemébe.
- Igazából fogalmam sincs... Mert előtte nem nagyon ismertelek, viszont most meg már azt hiszem, hogy kedvellek, és jól éreztem magam veled - mondom el egy szuszra. - Miért, te mit gondolsz erről az egészről?
- Pontosan ugyanazt, mint te. Én is megkedveltelek, és szeretnélek jobban megismerni.
- Komolyan? - mosolyodok el.
- Uhum. Persze csak akkor, ha te is szeretnéd.
- Igen, szeretném.
- Akkor este elmehetnénk moziba - dönti oldalra a fejét, édesen elmosolyodik. Felkuncogok, olyan, mint egy kiskutya.
- Rendben - bólintok rá végül.
Talán mégsem fog minden olyan rosszul alakulni, mint gondoltam...

~E

E-mailben érkezett, Happy Birthday! (18+)

Írta: Jule

            Minden készen volt a vacsárohoz: az asztal megteritve, a gyertyák a helyükön, a kaját még a sütőben hagytam, hogy ki ne hüljön , amig Liam hazatér. Ma volt a születésnapja, de annyira el volt foglalva mostanában a munkájával, hogy szerintem eszébe sem jutott. Én viszont mindent megtettem azért, hogy ma este kikapcsolodhasson, sőt a napokban még egy fehérneműboltba is elmentem, és vettem egy fekete, csipkés szettett. Tudtam, hogy imádni fogja, amint meglátja rajtam, de ez nem fogja visszatartani attól, hogy le ne tépje rólam. Amit őszintén nem is bántam.

            A munka miatt rám se jutott annyi ideje, mint az előtt. Ezt viszont sosem róttam fel neki, hisz azt csinálta, amit imád, és az éneklés az élete volt. Én pedig imádtam a hangját, és nekem is sokszor énekelt, ha esténkén nem tudtam elaludni.

            Este nyolc óra van, ami azt jelenti, hogy nemsokára hazaér. Bementem a hálóba, felvettem egy testhez álló, fekete ruhát, aminek a dekoltázsa épp annyit mutatott, amennyit kellett, felkenten egy kis sminket, a hajamba varázsoltam egy két hullámot, majd belebújtam a kedvenc magassarkúmba, végül letelepedtem a nappaliban a kanapéra.

            20:55. Már itthon kellene lennie. A kaját is kikell vennem a sütőből, külömben odaég, és akkor minden hiába volt.

Reggel rákérdeztem mikorra várható. Megigérte, hogy legkésőbb fél kilencre hazajön, mevel már nincs annyi munka az új albummal. Most mégis itt ülök a kanapén arra várva, hogy besétáljon a bejárati ajtón és szorosan magához öleljen, és én is ugyan ezt tehessem vele.

            22:47. Biztos megint történt valami az egyik felvett dallal, és újra felkell venniük. Már megtörtént, hogy újra felvettek néhány dalt, mert a studióban valaki belerontott, vagy mert teljesen más hangzást szerettek volna nekik. Egész biztos most is ez történt. Ilyenkor már nem szokott telefonálni, mert megszoktam, hogy minden idejét felemészti a studiózás.

            23:35. Eddig vártam, hátha hazajön és nem kell kidobnom a kaját, amit magunknak készittem. A szülinapi menűt. Csak olyat készitettem, amiről tudom, hogy imádja. Szerettem volna ha egy kicsit kikapcsolna.

Úgy döntöttem leszedem az asztalt, kidobtam a gyertyákat, amelyek már teljesen leégtek, a kaja teljesen kihült, ehetetlenné vált. Kitakaritottam a konyhát. Jele sem maradt annak, hogy mire készültem egész nap. Mikor mindennel végeztem a konyhában a fürdő felé vettem az irányt, megszabultam a ruhámtól, és a vadiúj fehérneműtől, majd a fürdőből kifele menet ledobtam őket az ágy végébe.

Felvettem egy tiszta pizsamát és lefekvéshez készülődtem, amikor a telefonom elkezdett csörögni. A szivem kétszeres sebességgel vert, ugyanis biztos voltam benne, hogy Liam az, hogy elmondja nem sokára itthon lesz.

De csalódnom kellett, ismeretlen számról hivtak. Nem szokásom, de most az egyszer felvettem, és egy idegen női hangot hallottam a vonal végéről.

- (T/N)! Mikor szakitottak Liam-mal? Egyáltalán miért szakitottak? Tudta, hogy a születésnapját Sophia-val ünnepelte a Funky Buddha-ban?

Nem tudtam megszólalni. Hogy Liam és Sophia? Együtt? A szülinapján? Mi folyik itt? Úgye ez csak egy rossz álom, és a valóságban nem hivtak fel?

- Bocsánat, de nem tudom miről beszél. - Probáltam nyugodtan beszélni, ami aligha sikerült.

- Nem látta a képeket? Az internet tele van olyan képekkel, amelyeken ölelgetik egymást, flörtölnek, vagy éppen csókolóznak. Igazi boldog párnak látszanak együtt. Sophia azt nyilatkozta, hogy nagyon szeretik egymást, és már egy ideje együtt vannak.

És itt mintha elvágtak volna mindentől. A telefon kicsiszott a kezeim közül, a padlóhoz csapódva darabjaira esett, igy a hivás megszakadt. Amig eljutott a tudatomig mindaz, amit az újságiró mondott, lerogytam a padlóra és eleredtek a könnyeim.

Nem tehette ezt velem. Nem. Az kizárt. Minden reggel mellettem ébredt, este hozzán jött haza, nekem mondta, hogy "Szeretlek!". Lassan két éve mindenem, amim van, az ő. Mélyponton voltam, amikor megismertem, nem biztam senkiben, ő viszont elérte, hogy újra bizzak és szeressek. A tenyerén hordozott, és én rábiztam magam.

            Nem tudom mennyi idő telt el, de lassan felálltam a padlóról. Úgy döntöttem összeszedem a legtöbb cuccom és elmegyek. Liam úgy is bulizik a barátnőjével, egyhamar nem fog hazajönni.

Mikor elkezdtem pakolni, akkor jöttem csak rá, hogy nagyon sok olyan ruhám van, amit azért vettem meg, mert Liam-nek tetszett, ahogy rajtam állt. Ezeket a darabokat egytől-egyig ott hagytam. Nem akartam, hogy bármi is ráemlékeztessen. Csak el akartam felejteni. Mindent.

Lassan összepakoltam, nagyon lassan. Talán valahol mélyen Liam szemébe szerettem volna nézni, mikor elmegyek, csakhogy tudja: darabokra törte a szivemet. A szivemet, amit a találkozásunk után ő rakott össze.

Egy óránál is többet tartott, amig mindenemet összeszedtem, pedig nem sokkal távoztam. Csak azt vittem, ami szükséges volt.

A bejárati ajtóból még egyszer visszafordultam. Az emlékek, amelyeket ebben a lakásban, vele szereztem, lassan felszinre törtek, és a látásom újra elhomályosult a könnyektől.

Amint becsukodott mögöttem az ajtó elszakitottam magam mindentől, ami ott történet, ami hozzá köt. A kulcsaimat bent hagytam, hiszen nem állt szándékomban visszajönni.

Az autóban ültem, egy motelt kerestem, ahol az éjszakát tölthettem. Az éjszaka közepén nem akartam a legjobb barátnőmet keresni. Előbb lekellett nyugodnom.

            Miután bejelentkeztem birtokba vettem a szobám, ami elég takaros volt, de rideg és úgy éreztem magam benne, mint egy idegen. A táskám mélyéről előhalásztam a mobilom szétesett darabjait, é sösszeraktam. Rengeteg nem fogadott hivásom volt, gondolom mind riporterektől. Volt egy-kettő a fiúktól is, de tőle, egy sem.

Az úságiró, aki felhivott azt mondta, hogy tele van a net velük. Tudtam, hogy ez a legrosszabb, amit magam ellen tehetek, de múszáj volt a saját szememmel látnom a képeket.

És, igaza volt. Rengeteg kép volt róluk, az én szivem pedig majd megszakadt. Ahogy görgettem lefele a képeket egyre jobban folytak a könnyeim. Nem tudtam megállitani őket. Talán nem is akartam. A telefonnal a kezemben aludtam el, ruhástól, kisirt szemekkel, elmosódott sminkkel és kócós hajjal.

§ Két hét múlva §

Tizennégy nap. Két teljes hete annak, hogy elmentem, azóta Jade (legjobb barátnőm) vendégszeretetét élvezem. Megpróbált felrázni, rávenni, hogy a munkán kivűl, máshová is elmenjek, de egyszerűen még nem készültem fel arra, hogy szembe nézzek mindenkivel, de legfőképpen, nem vagyok felkészülve, arra az esetre, ha valaki róla kérdezne. Újra összetörnék.

-  Az istenért, (T/N). Ki kell mozdulnod. Ő tovább lépett. Sőt, nem érdekli, hogy mi van veled. Akkor téged miért érdekel, hogy ő hogyan érezne, ha egy kicsit szórakoznál?

- Hát még mindig nem érted?

- Te nem érted. Megcsalt! Nem érdekelte, hogy mi lesz veled ha megtudod. Annyira sem méltatott, hogy elmondja neked. Mástól kellett megtudnod. Ne mond azt, hogy nem értem.

- Azt mondom, hogy nem érted, hogy ezzel az egész szarsággal a pokolba taszitott engem. Tudod milyen voltam, amikor találkoztam vele. Aztán ő megtanitott újra szeretni és bizni. Most meg mindent, amit felépitett, lerombolt.

Probáltam nem újra sirni. Még mielőtt Jade újra megszólalhatott volna, a csngő közbeszólt. Felállt, hogy kinyissa az ajtót, majd csak annyit hallottam, hogy felemeli a hangját. A másik hang amikor elért hozzam megdermedtem. Ez nem lehet. Nem lehet itt. Egyáltalán honnan tudja, hogy itt vagyok?

- Jade engedj be! Tudom, hogy itt van. Berszélnem kell vele. - Mondta ingerülten Liam.

- Ő viszont látni sem akar, nemhogy beszélni veled. - Csttant fel Jade.

- Akkor is beszélni fogok vele. Nem akadályozhatsz meg.

Pár pillanat múlva pedig a nappaliban állt, egyenesen rám nézett. Elmondhatom, hogy nem tetszett neki, amit látoot. Hogyan is tetszhetne, hiszen a szemeim alatt vastag lila karikák voltak az alváshiány miatt, csak a rengeteg kávé miatt tudok nappal ébren lenni és dolgozni, a hajam kócos volt, és pizsamában voltam, ahogy mindennap miútán hazaértem.

- Nézz rá! Látod mit tettél? Látod!? Ez nem az a (T/N), akit én ismerek. - Jade lassan felrobbant a dühtől.

- (T/N)! Kérlek! Beszélnünk kell. Csak annyit kérek, hogy hallgass meg.

- Rendben. - Hangon fakó volt. A sirás ezt is eltorzitotta, nemcsak az arcom.

- Mi? Nem! Nem hagyon, hogy meggyőzzön, (T/N). Gondolkodj már!

- Kérlek, Jade. Lekell zárnom ezt az egészet.

- Rendben. Lemegyek a közeli parkba. Hivj, ha kellek.

Sarkon fordult és elhagyta a lakást. Liam leült a szemben lévő fotelba és onnan nézett engem, ami már kezdett kinossá válni.

- Mond, hogy miért jöttél. Aztán menj el.

- Elmentél. - Hangja alig volt hallható, mintha a sirást szeretné visszafojtani. De neki nincs oka a sirásra. Hiszen boldog, vagy nem? Annak kell lennie, hiszen én már nem gátolom abban, hogy Sophia-val legyen.

- Hazudtál. - Mondtam én is ugyan olyan halkan.

- Nem hazudtam. Nem volt mit elmondanom. - Mostmár normál hangerőn beszélt.

-  Azóta is veled meg Sophia-val van tele minden újság. "Az álompár", mindenhol igy szerepeltek. Csak annyit tudok mondani, remélem boldogok vagytok. - Mondtam még mindig csendesen. - Hiszen én már nem zavarok bele a képbe.

- Miről beszélsz? Nem vagyunk együtt Sophia-val. Ezt honnan veszed? Mondtam már neked rengetegszer, hogy ne hidd el, amit a szennylapokban olvasol.

- És a képekkel mi van? Az is csak kitaláció? Netán Photoshop? Tudom, hogy azon az estén vele voltál.

             

            § Liam szemszög §

            Igen, azt tudod, amit láttál. És azt láttad, amit Sophia akart, hogy láss.

Az arca meggyötört volt, szenvedett. Miattam. Csakis az én hibám, hogy most nem otthon ülünk és csendben ölelgetjük, meg csókólgatjuk egymást.

- A képek igaziak. - Ismertem be. Láttam rajta, hogy legszivesebben üvöltene és kidobna, de nem tettte.

- Miért jöttél? Nem elég a tudat, hogy tönkre tettél? Látni is akartál,  hogy biztos legyél a sikerben?

Annyi fájdalom volt a hangjában, a tekintetében. Nem birtam igy látni őt. A nőt, akit mindennél jobban szeretek és azt akarom, hogy a gyermekeim anyja legyen.

- Azért jöttem, hogy tisztázzam a dolgokat.

- Nincs mit tisztázni, Liam. Becsaptál, pedig tudtad jól, hogy mit jelentettél számomra.

- Jelentettem? - Úgye csak rosszul hallottam, és nem múlt időben mondta ki?

- Azóta, hogy a képeket láttam már csak a múltamban szerepelsz. Tudod milyen érzés volt látni téged vele? Vele buliztál a szülinapodon, őt ölelgetted, az ő testéhez simult a tested, az ő nyakhajlatába dugtad az arcod. Miközben én otthon... a lakásodban, egész nap törtem magam, vártalak, mindent elterveztem. Vártam rád éjfélig, ahogy a... - Nem fejezte be a mondatot.

Szóval ő egész éjjel várt rám. Rám. Egész nap törte magát? Mindent eltervezett? Te jó ég! Úgye nem meglepetést szervezett nekem? Hogy végre kettesben legyünk, mivel, hogy az utobbi időben minden percemet a studióban töltöttem, nem törödtem vel.

Meglepivel várt rám. Nem hiszem el. Bedöltem Sophia számitó kedvességének, és most elveszitem (T/N)-t.

- Mivel vártál? - Nem nézett a szemembe. Nem akarta elmondani. Talán én sem akartam hallani, de múszály volt tudnom.

- Vacsorát készitettem. Csak a kedvenceidet főztem. Gyertyákat raktam az asztalra. Azt a fekete ruhát vettem fel, amelyik a legjobban tetszik neked.

- Ezért volt az ágyon. - Mondtam  ki hangosan is, amit gondoltam. Emlékszem, másnap a ruhát az ágyon találtam, és mellette volt egy szett vadiúj fekete, csipkés melltartó meg franciabugyi. Tényleg miattam készült egész nap. Megkaphattam volna mindent, amire a szülinapomon vágytam... De eldobtam. - Ahogy az új fehérnemű is.

Az arca kipirosodott. Imádom, hogy még két év után is ilyen hatással tudok rá lenni. Imádom ezt a nőt.

- Nem vagyok Sophia-val. Nem miatta mentem a klubba akkor este. Nem is tudtam, hogy milyen nap van, amig Louis nem emlékeztetett. Ők vettek rá, hogy ugorjunk be, csak egy körről volt szó. Aztán Sophia valahogy rámtalált, ő is meghivott, de tett valamit az italomba, elkábultam, minden forgott velem, ezért készülhettek olyan képek. De esküszöm, hogy egyedül mentem haza. Annyira ki voltam ütve, hogy fel sem fogtam akkor, hogy nem vagy ott.

- Honnan tudhatom, hogy az igazat mondod?

- Onnan, hogy ismersz. És mert szeretlek. Kérlek engedd meg, hogy bebizonyitsam neked.

- Tudod, hogy a hazúgságot nem birom. Legutóbb is egy hazúgság miatt törtem össze, és most újra. Nem akarok többet szenvedni.

            § (T/N) szemszög §

- Nem akarom, hogy szenvedj. Szeretlek! Minden megteszek annak érdekében, hogy megbocsáss. Nem akarlak elvesziteni. Te vagy a legjobb dolog az életemben. - Lassan felkelt és elém sétált, majd leguggolt előttem. - Soha nem szerettem senkit, úgy, ahogy téged. Te vagy a legjobb számomra. Miattad vagyok jó. Azt akarom, hogy a gyerekeim anyja legyél. Tudom, egyszerűen érzem, hogy ezt most muszály megtennem. Nem engedhetlek el. - Benyult a kabátja szebábe, majd egy dobozkát húzott ki. Úram! Úgye nem? - Nem igy terveztem. De azt mondták, majd tudni fogom, ha eljön a megfelelő pillanat. Azt hiszem, most jött el. (T/N) mindennél jobban szeretlek. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jösz?

A dobozkában egy káprázatos gyémánt gyűrű pihent. A meghatódotságtól a könnyeim újra utat törtek maguknak, majd azon kaptam magam, hogy igent mondok neki. Egy hatalmas sohaj után ráhuzta a gyűrűt az ujjamra. felkapott és párszor megpörgetett a levegőben.

- Küszünöm! Köszönöm! Köszönöm! Annyira szeretlek. Istenem, mivel érdemeltelek ki? - A szemei könnyesek voltak, de csillogtak a boldogságtól és a szerelemtől, amit bennük láttam.

- Igérd meg, hogy soha többet nem kell ezt átélnem. Ez a két hét maga volt a pokol.

- Esküszöm az életemre, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy te legyél a legboldogabb nő. Mostmár hazajössz velem?

- Igen. - Most már én is mosolyogtam.

- Mehetünk most is? A cuccaid nagy része úgy is otthon van.

- Rendben.

            Kéz a kézben sétáltunk el az autójáig. Kinyitotta nekem az ajtot, majd be is csukta. Az uton nem beszéltünk, de mindketten az arcunkon viseltünk egy bugyuta mosolyt, amit most nem bántam. Jade-nek dobtam egy SMS-t, csakhogy ne aggodjon miattam.

            Amikor az ajtó elé érkeztünk, kinyitotta majd a karjaiba kapott és úgy vitt be a lakásba, amit én hangos kacagással dijaztam. Egyenesen a hálóba vitt, majd ott letett az agyunkra, ami hatalmas volt, de mi mindig csak az egyik felét használtuk, mert mindig összebújva aludtunk.

- Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek, és nem azért hoztalak ide, mert kiakarom használmi, hogy megbocsátottál. Csak melletted szeretnék lenni, érezni, ahogy mellettem fekszel, hallgatni a légzésed, végig simitani a hajadon, a karodonm, az oldaladon, beszivni és elraktározni magamban az illatod. Nem tudod, hogy mennyire hiányoztak ezek a dolgok, amig nem voltál itt.

- Liam?

- Igen, szerelmem.

- Szeretkezz velem.

- Nem akartlak semmire sem kész... - félbeszakitottam azzal, hogy ajkaimat az övére tapasztottam.

- Szeretlek! Nem érdekel más, csak te. Érezni akarlak. - Mondtam ki, amire már nagyon rég vágytam.

Lassan megcsókólt. Olyan gyengéd volt, és figyelmes, már most az elején is. Szerettem benne, hogy mindig vigyázott rám. Mert igenis szükségem volt arra, hogy mellettem legyen és vigyázzon rám.

Lassan mindketten megszabadultunk a ruháktól. Liam a melltartóm levételével foglalatoskodott, a pántokat a fogával húzta le, figyelve arra, hogy ajka minél halványabban érjen a bőrömhöz. Amint megszabaditott a zavaró darabtól, ajkai rátaláltak a mellbimbómra. Érzékien kényesztetett, nem durvult, pedig tudtam, hogy legszivesebben olyan gyorsan csinálná, ahogyan csak lehet. De visszafogta magát és ezért nagyon hálás voltam neki.

Amint befejezte a melleim kényeztetését, apró puszikkal haladt lefele a hasamon, amig elért a bugyimig. Felnézett rám, majd ajkaival középen megragadva az anyagot lehúzta rólam azt is. Kicsit felemelkedett és végignézett rajtam. A szemei megteltek csodálattal és tiszta, őszinte szerelemmel. Sosem tudtam, hogy miért egy olyan lányt választott mint én, mikor millió-egy másik lány van, aki szebb és jobb mint én.

- Nekem te vagy a legjobb. - Mondta. Mindhacsak tudta volna, hogy mire gondolok. - Számomra tökéletes vagy.

Átforditottam magunkat, érzékien megcsókóltam, majd lefele haladtam az állvonalán, nyakán, mellkasán, végig nyitott csókókat hagytam forró bőrén. Kezeimet hajába vezettem, ő pedig átölelte a derekam és szorosan tartott. Ahogy haladtam lejjebb a hasán, egyre nehezebben vette a levegőt. Férfiassága már kitörni készült. Arra készültem, hogy megszabaditsam a kinzó anyagtól, de megfogta a kezem, majd átforditott.

- A ma este csak rólad szól. - Puszilta meg az orrom hegyét.

- Ez kettőnkről szól. Viszonozni akarom. - Erősködtem

- Majd máskor. Most azt akarom, hogy élvezd.

Megaszabaditotta magát a boxerétől. Még mindig nem siettünk el semmit, a kezei bejárták a testem minden centiméterét. Érintése nyomán felforrt a vérem, akárcsak az ővé. Csókunkat meg nem szakitva nyúlt az komód fiókjába, kihúzva egy óvszert. Azon volt, hogy felgörgesse, mikor rámnézett, mélyen a szemeimbe.

- Tudod, hogy szeretlek. Én is tudom, hogy te is szeretsz engem. - Kis szünetet tartott. - Gyereket szeretnék tőled. - Sokkolt le. - Tudom, hogy hirtelen, de... komolyan gondolom. Mindennél jobban szeretném, ha a közös gyerekünket hordanád a szived alatt.

- Én lennék a legboldogabb. - Mosolyogtam rá.

Azzal eldobta az óvszert, majd fölém mászva újra ajkait izlelhettem. Lassan hatolt belém, szinte észre sem vettem, csak mikor már teljesen kitöltött. Uram! Mennyire hiányzott ez az érzés. Az, hogy magamban érezhessem, ahogy lassan és érzékien mozog bennem. Érezni magamban a teljes hosszát, ahogy belülről massziroz, isteni.

Kicsit gyórsitott a tempón, de még igy is lassú volt, amit nem bántam. Ki akartam használni ezt az estét és egész éjszaka szeretkezni vele. 

- Ahh! Annyira szeretlek. - Mormolta a nyakam hajlatába rejtve arcát. Elkezdte az érzékeny bőrt puszilgatni majd harapdálni, ami egyre közelebb vitt a csúcshoz.

- Ahh, ahhnnyi... annyira közel vagyok. - Nyögtem ki.

- Én is. Engedd el magad.

Liam megcsókólt, a hajába túrtam, hogy közelebb huzzam magamhoz, lábaimat pedig dereka köré fontam, hogy még mélyebben fogadhassam magamba.

Csak rá koncenttráltam és a mozgására. Az érzésre, ahogy bennem siklik és a nevemet nyögi, ahogy én is az ővét.

Pár tolás után mindketten elélveztünk. Azt hiszem ez volt életem legjobb orgazmusa. miútán lejöttünk a csúcsról, még bennem maradt, ami tovább növelte az orgazmusom utóhatását.

- Ez... ez volt eddig a legjobb. - Mondta ki végül, azt amire én is gondoltam.

- Az volt. - Mosolyogtam rá. Átölelt és az oldalamat kezdte cirogatni.

- Mit szólnál ahhoz, hogy folytassuk az éjszakát, ahogy elkezdtük. - Nézett rám kajánul. - Tudod, biztosra szeretnék menni a baba üggyel. – Mondta, butyután vigyorogva.

- Baba projekt elinditva!

Happy Birthday, Liam!!!

xxx, Jule.

E-mailben érkezett, Isten éltesse, főnök!

Írta: Jule

-          Parancsoljon, hölgyem. A völegényének egész biztosan tetszeni fognak – mondta széles mosollyal az ékszerüzlet elárúsitója.

-          I-igen, minden bizonnyal. Köszönöm.

Amilyen gyorsan csak tudtam megpróbáltam kijönni az üzletből. Még, hogy a völegényem. Na ja, a nők többsége ölni tudna egy olyan pasiért, mint a főnököm, Mr. Payne. Ma van a 33. születésnapja, a mandzsettgombokat pedig neki vettem.

Eddig minden évben vettem neki valamit ezen a napon. Nélküle talán már évek óta az utcán élnék.

Húsz éves voltam, amikor először találkoztunk. Feltörekvő táncos voltam, az edzőm pedig nagyon jó baratja volt, ezért sokszor megjelent a tancteremben, hogy ott beszéljenek meg egy-két fontosabb dolgot, ami nem tűrt halasztást.

Egyik fellépésemen azonban, amely végül az utolsó lett, eltörtem a jobb lábszárcsontomat, ami a karrierem végét jelentette.

Liam volt az, aki segitett talpra állni az eset után és munkát adott. Az akkori aszisztense egy idősebb hölgy volt, aki mindent megtanitott, amit tudnom kellett, mert szerette volna, ha én veszem át a helyét miután nyugdijba vonul.

Szóval huszonnyolc évesen én vagyok Liam Payne személyi aszisztense, álomfizetéssel és a legjobb főnökkel, amit elképzelhetnék, és az egyik legdögösebbel persze.

%%%

Lassan hat óra, ami azt jelenti, hogy nemsokára lejár a munkanap és mehetek haza. Csak egy a bökkenő. Még nem adtam oda Liam szülinapi ajándékát. Arra vártam, hátha valaki jön és felköszönti igy nem kell nekem lennem az elsőnek. De úgy látszik még ő is megfeledkezett arról, milyen nap van ma.

Lassan összeszedtem minden cuccom, hogy miután odaadtam az ajándékot indulhassak is.

Egy utolsó nagy levegővétel után bekopogtam, majd vártam a választ.

-          Szabad – halatszott Liam dörmögő hangja. Ajajj, csak ne legyeen paprikás hangulatában.

-          Elnézést Mr. Payne. Csak szólni szerettem volna, hogy ha nincs szüksége többet rám, akkor indulnék – még életemben nem hadartam ilyen hülyén, amikor vele kellett beszélnem. – De előbb át kell adnom valamit.

-          Minden rendben (T/N)? Kissé idegesnek tűnsz – nézett végig rajtam kutakodó tekintettel. Na szuper, még ő is észre veszi, hogy mostanában a jelenlétében, inkább hasonlitok egy tizenhat éves csitrire, mint egy nőre, aki közelebb van a harminchoz.

-          Igen, Mr. Payne. Csak szerettem volna ezt ma még átadni – nyujtottam felé a kis dobozkát, amiben a kézelő gombok voltak. – Boldog születésnapot!

Liam, úgy nézett ám, mintha a marsról jöttem volna, még a a szája kis tátva maradt kissé.

-          Ma van? – úgy kérdezte, mintha nem akarná elhinni. – Jézusom még ezt is elfelejtem. De senki, még csak egy szóval sem utalt rá. Mát te sem.

-          Sajnálom. Már reggel oda szerettem volna adni, de nem akartam az első lenni. Azt hittem, hogy valamelyik barátja előbb felköszönti majd – mondtam egy szégyellős mosoly kiséretében.

-          Ugyan, örülök, hogy te vagy az első – mondta mosolyogva. – De mondtam már, hogy ne magázz, igy is öregnek érzem magam – mondta viccelődve.

-          Rendben… Liam.

-          Na, azért.

-          Nem szeretnéd kibontani? – muszáj volt valamivel elterelnem a figyelmét rólam. – Ha nem tetszik, akkor kicseréltethetem

Liam lenézett a kezében tartott kis dobozkára, majd elkezdte kicsomagolni, miközben a szája sarkában végig ott bújkált egy elragadó kis mosoly.

Amint teljesen kibontotta és kinyitotta a dobozkát a szája tátva maradt.

-          (T/N), ez valami hihetetlen – mondta csodálkozva. – Honnan tudtad? Úgy értem, mindig is rengeteg mandzsettám volt, de nem emlékszem, hogy emlitettem volna, hogy rajongok értük – lassan felállt a székéről és odajött hozzám. - Csodásak, köszönöm – nézett mélyen a szemembe, majd megölelt.

Évek óta nem ölelt meg igy senki. Azt sem tudtam, hogy mit kellene tennem, de mire észbe kaptam már el is húzódott.

-          Mit szólnál hozzá, ha elvinnélek vacsorázni? – kérdezte egy édes mosollyal az arcán. Anyám, ha igy folytatja leteperem.

-          Nem szeretnélek feltartani. Biztos a családod és a barátaid is készülnek valamivel.

-          Az én születésnapom, és én azt akarom, hogy velem vacsorázz. Ennyit te is megérdemelsz.

-          Rendben – adtam be a derekam.

%%%

-          Kedvenc dal? – tette fel Liam a következő kérdést.

-          Goo Goo Dolls – Iris.

Liam úgy gondolta itt az ideje, hogy jobban megismerjük egymást, hisz évek óta együtt dolgozunk, vagyis én neki.

-          Még milyen együtteseket, énekeseket kedvelsz? – tette fel az újabb kérdést.

-          Most nekem kellene kérdeznem – vetettem oda játékosan.

-          Majd te is kettőt kérdezhetsz majd.

-          Rendben – úgy tettem mintha gondolkodnom kellene, de közben végig őt néztem. Hihetetlen mennyire közvetlen személyisége van. Azt hiszem végképp beleszerettem a vacsora alatt. – Szeretem a Nickelback dalait, a Bon Jovi-t… hirtelen eszembe sem jut több – éreztem, hogy az arcom lángba borul Liam intenziv tekintete miatt.

-          Az ember azt gondolna, hogy inkább az olyan dalokat szereted, amelyek épp aktuálisak – mondta, miközben ő is lehajtotta a fejét.

-          Szeretem, ha egy dalnak van mondanivalója és még az évek múlásával sem unom meg – vallottam be. – A legtöbb mai előadót nem is ismerem.

%%%

-          Nagyon köszönöm, hogy velem vacsoráztál, de leginkább az ajándékot, és hogy jobban megismerhettelek – mondta mikor már a lakásom ajtaja előtt álltunk.

-          Nagyon szivesen. Én is örülök a lehetőségnek, hogy betekintést nyerhettem az életedbe – kis szünet után még hozzá tettem. – Nagyszerű ember vagy, Liam. Neked köszönhetem, hogy van munkám és nem lettem depressziós a balesetem után. Ezért életem végéig hálás leszek – amint befejeztem az utolsó mondatot, nyomtam egy puszit az arcára.

Talán nem kellett volna, hiszen olyan dobbenten állt alőttem, mintha sóbálvany lenne.

Tekintetét lassan emelte rám, majd tenyerébe fogta és hüvelykujjával cirogatta az arcom. Érintésére kellemes bizsergés futott végig gerincemen, szivemet pedig melegség öntötte el.

Egymás szemébe bámultunk, amjd Liam lassan közelitett felém. Tudtam, hogy nem lenne szabad hagynom, hisz még is csak a főnököm volt, és a jó munkakapcsolatot sem akartam tönkre tenni, de megállitani sem akartam. A mai este minden pillanata után csak jobban akartam őt.

Gondolataimból Liam csókja szakitott ki. Ajkai édesen becézgették enyéimet, izük édes volt, és részeditőbb még a legjobb boroknál is.

Amikor elváltunk, mindketten zihálva vettük a levegőt, homlokunk egymásnak dölve, miközben a tekintetünk szorosan összekapcsolódott.

-          Bejösz? – kérdeztem félénken. Féltem, hogy nemet mond, de attól is, hogy igent.

-          Nem bánnád? – kérdezett vissza. Még hogy bánnám-e? Istenem, ha igy folytatja az ajtó előtt fogom leteperni, nem érdekelnek a szomszédok.

-          Szeretném, ha bejönnél – mondtam teljesen őszintén és mosolyogva.

-          Akkor bemegyek – felelte vigyorogva. Istenem, de jól áll neki.

Amint becsuktam mögöttünk az ajtót, Liam szembeforditott magával, megfogta mindkét kezem, ujjainkat összefűzte, lágyan az ajtónak tolt és újra megcsókolt. Ezuttal szenvedélyesebben, de nem durván.

Nem engedte, hogy sokáig élvezzem csókját. Az arcom minden pontjára adott egy puszi, majd játékosan ráharapott a fülcimpámra, aminek az eredménye az lett, hogy a nevét nyögve estem a karjaiba.

-          Annyira akarlak, (T/N) – hangja sokkal mélyebb volt a szokásosnál. Egyik kezem ráhelyezte a férfiasságára. – Érezd, mit tettél velem - bőrömön éreztem, ahogy mélyet sohajt, mikor simogatni kezdtem nadrágon keresztül.

Farka egyre merevedett kezem alatt ezért lassan elhúztam, majd a még mindig összekulcsolt kezünknél fogva bevezettem a háloszobába.

Az ágy előtt megálltam, lassan lehámoztam róla a kabátot, oda figyelve, hogy izmos vállain végig simitsak közben. Hagytam, hogy a földre hulljon, majd lekaptam a sajátomat is. Minden ruhadarabot egyenként távolitottam el róla, egy idő után pedig ő is csatlakozott.

Az ágyra löktem, amint mindketten teljesen meztelenek voltunk. Én voltam felül, és ezen nem kivántam változtatni. Szülinapi szexben lesz most része.

Lassan megcsókoltam, ő pedig derekamat átölelve húzott a lehető legközelebb magához, ami nagyon jól esett.

Végig csókoltam felsőtestét, hasás lévő kockáira külön figyelmet forditottam, majd végig húztam nyelvem a v-vonalán. Őrület mennyire szexi v-vonala van, még egy ideig nyalogattam, harapdáltam volna, de a farka jobban vonzott.

Tekintetem arcára vezettem és láttam, hogy szemei teljesen elfeketedtek a vágytól.

-          Dölj hátra, nagyfiú. Ez a te napod – doromboltam, miközben ráhajoltam férfiasságára és ráfujtam.

-          Úristen… - a mondat többi része elhalt, mikor körbenyaltam makkját.

Óh, igen. Csodás ize volt. Az legszebb pénisz, amit valaha láttam. Igazán nem volt oka szégyenkezni, hisz mérete figyelemre méltó volt, ahogy vastagsága is. A tetejébe pedig vastag erek futottak végig rajta.

Mennyei volt teljes súlyát érezni a nyelvemen, amikor levezettem egészen a törkomig, majd vissza. Játszadoztam vele, hol a csak a csúcsát, hol teljes hosszát szoptam. Eygszer lassabban, majd gyorsabban.

-          A kurva… - alig tudta kinyögni a szavakat – életbe.

Megmosolygatott, hogy mindez miattam van. Néhányszor végignyaltam teljes hosszát, majd megfogta az arcom mindkét oldalt és felhúzott magához.

-          Legközelebb a szádban fogok elmenni, de ha most igy folytatod a szopást, akkor megőrülok – hörogte a fülembe elfojtott hangon. – Most csak minél előbb meg akarlak dugni. Ugye te is ezt szeretnéd, (T/N)? – nézett mélyen a szemembe. Tőlem csak egy bolintás tellett.

-          Akkor készülj fel, mert évek óta erre várok.

Fel sem fogam, amit mondott, olyan gyorsan átforditott, majd merevségét teljes hosszában néhányszor végighúzta puncimon.

-          Tökéletesen nedves, és kész vagy nekem – suttogta ajkaimra, mielőtt megcsókolt.

A csók közben lassan hatolt belém, szinte nem is éreztem, majd mikor tejlesen kitöltött már, kihúzta farkát és egy erős lökéssel került belém újra, amitől csillagokat láttam. Lábaimat dereka köré kulcsoltam, nm túl szorosan, hogy legyen elég tere mozogni.

-          Jézusom, annyira kibaszott szűk vagy – hörögte a fülembe. Durva mély hangjának rezgése egészen a középpontomig hatolt, ami újabb hangos nyögéseket váltott ki belőlem. – Az eddigi pasiaid nem végeztek rendes munkát. Majd én megmutatom neked, hogy egy igazi férfi, hogyan dugja meg a csaját – hangjában volt valami, amitől arra következtettem, hogy nemsokára olyan hanosan fogok sikitani, hogy félő a szomszédaim feljelentenek csendháboritás miatt.

Igéretével nem is késledett, egy jól irányzott lökéssel telibe találta a g-pontom, amitől felsikitottam, majd folyamatosan a nevét nyögtem.

-          Liam… nem birom – hangom elfult a mondat végére. – Mindjárt.

-          Várj még – szólt rám.

Jobb lábam felemelte, majd a vállára tette és úgy kezdett el döfködni, iszonyatos tempóban. A sikolyaim folyamatosak voltak, míg Liam végig a nyakhajlatomba rejtve arcát próbált egyenletesen lélegezni, ami nem igazán ment neki sem.

Életembe nem dugtak meg még úgy, ahogyan Liam csinálta. Nem éreztem azt, hogy kihasználnak, hogy másnap már úgy fog tenni mintha nem is történt volna meg. Pedig valószinű, hogy ez fog történni, de akkor nem érdekelt. Csak rá figyeltem, a mozgására, a farka súlyára a hüvelyemben, a légzésére a nyakhajlatomban, az apró harapásokra, és a mocskos szavakra, amiket a fülembe sugott néha.

-          Kérlek – már nem tudtam meddig birom.

Egy utolsó lökéssel felértem a csúcsra, és velem ő is. Leengedte lában a válláról, majd rám feküdt, miközben lassan még mozgott bennem.

Már mindketten rendeztük levegő vételeinket, de ő még mindig mélyen bennem volt, és úgy látszott nem is nagyon akar távozni, amit egyáltalán nem bántam.

-          (T/N)?

-          Igen, Liam – náztem le rá, miközben tarkóját cirogattam.

-          Velem töltenéd a holnapot?

Kérdése meglepett, megszólalni sem tudtam. Szótlanságom neki is feltűnt, felém forditotta tekintetét majd arcomat kezdte el tanulmányozni.

-          Vagy… - a mondta elején már el is akadt. Zavartsága nagyon aranyos volt. – vagy azt szeretnéd, hogy ez többé ne ismétlődjön meg? Én megértem. Nem szertnék semmit sem… - nem engedtem, hogy befejezze a sületlen gondolatát, miszerint csak egy éjszakát szerettem volna tőle. Ezért megcsókoltam.

-          Ez akkor most meylik kérdésre a válasz? – ennyire elvette volna az eszét az orgazmus?

-          Veled töltöm a holnapot – mondtam a legboldogabb mosollyal az arcomon, majd újra megcsókoltam, és úgy folytattuk az éjszakát, ahogy nekifogtunk.