Írta: J. Anna
Karácsony volt. Az év legszebb ünnepe. Imádom nézni az ablakomon keresztül az odakint hatalmas pelyhekben hulló havat, miközben forró teát kortyolgatok a kanapén a kandalló mellett. Végre együtt van a család és élvezhetjük ezeket a csodálatos perceket. Ennél szebb ajándék nekem nem is kell. Rá néztem anyukámra, majd apukámra és végül az öcsémre. Olyan boldogság öntött el, így látni őket, ilyen boldogan. Anya kiment a konyhába, hogy megterítse az ünnepi vacsorához az asztalt, apu, pedig az öcsémmel a karácsonyfát állította fel, több- kevesebb sikerrel. A mű fenyő lábai néhol hol összedőltek, hol, pedig stabilak maradtak egy kis ideig, aztán újra összerogytak. A kis öcsém jókat kacagott apa ügyetlenkedésén, miközben a díszekkel játszadozott. Én összegömbölyödtem a kanapén és iszogattam. A tea minden egyes cseppjét kiszürcsöltem a csészéből, majd kivittem a mosogatóba. Anya éppen a tányérokat rendezgette, amikor beléptem.
- -Kicsim, tudnál nekem segíteni? – kérdezte anyu, miután elmostam a csészét.
- -Persze. – mondtam. - Miben?
- Folytasd a terítést kérlek, mert nekem a krumplira kell vigyáznom, különben szénné fog égni. – közölte anya, én pedig bólintottam, majd neki láttam befejezni a terítést.
- -Anya, azt mondtad tegnap, hogy vendégeink lesznek ma. Kik is pontosan? – kérdeztem.
- -Apád jó barátjának a családja. – felelte anya, közben lesem vette a szemét a sütőről.
- -Miért jönnek hozzánk vad idegenek karácsonyozni? – kérdeztem és remélem anya kivettem a hangomból az élt.
Anya felnézett rám, mosolygott, majd újra visszatért a sütőhöz.
- -Nos, apád, mint tudod, szeret sportolni. Egyszer ki akarta próbálni az extrém sportokat és…- akarta folytatni, de én lustán bólogatva jeleztem, hogy a sztori e részét ismerem. Apa bunggeejumpinolás közben rosszul ugrott és elég komoly sérülést szerzett. Hívták a mentősöket, akik bevitték őt egy kórházba. Egy vele egy idős doktor vette kezelésbe, és amíg bent tartózkodtak a kórházban nagyon jól összehaverkodtak, annak ellenére, hogy a doktor alig tudott magyarul, ugyanis Amerikából költözött ide a családjával. Nekem akkor is idegenek maradnak, mert semmit sem tudok azon kívül, hogy külföldiek.
- -De miért jönnek hozzánk? – kérdeztem, most már egy kicsit más hangnemben.
- -Azért, mert szeretnének minket jobban megismerni. Apád azt is mondta, hogy van neki egy nálad kicsit idősebb fia is. – mosolygott anya.
- -De miért pont karácsonykor? – kérdeztem durcásan. Imádtam ezt az ünnepet és alig vártam, hogy együtt lehessen a családunk, erre idegenek furakodnak be hozzánk. Klassz! – Nem lehetne, mondjuk szilveszterkor valami össze jövetel vagy..?- kérdeztem, de egy csúnya tekintetet kaptam válaszul.
- -Ma jönnek és kész. Ne duzzogj már kicsim, meg látod, lehet, hogy valami jó fog kisülni belőle. – kacsintott rám mosolygósan anya, de most én néztem rá morcosan. Éreztem, hogy a fiúra gondol. Soha nem volt még barátom, de nincs is igazán rá szükségem. Én inkább meghúzom magam a lakásban, olvasok, vagy zenét hallgatok. Nem jöttem ki jól a korosztályomból senkivel, barátaim sem igazán voltak, fiúk meg szóba se kerültek. Legyintettem egyet, majd duzzogva felmentem a lépcsőn és becsaptam az ajtót. Előkerestem a karácsonyi fényképekkel teli albumot és nézegetni kezdtem. Mindegyik oldalon vidám családi fotókat rejtett az átlátszó fedőlap. Végig lapoztam, közben felelevenedtek bennem az emlékek. Jó volt újra átélni fejben ezeket. Kicsordult a szememből egy könnycsepp, legördült, mosolyra húzott szám szélére. Letöröltem pulcsim ujjával, becsuktam az albumot, majd gondolkozni kezdtem. Nem fogja ez a család elrontani ezt a csodás ünnepet! Nem hagyom, hogy a családommal töltött pillanatokat tönkre tegyék. Csöngetést hallottam a földszintről. Nem nagyon izgattam fel magam. Csigalassúsággal kerestem elő a szekrényemből, egy valamire való ruhadarabot. Ez egy sötétzöld, fodros ing volt, hozzá pedig egy csőfarmer. Egy kis natúr smink feltétele után belenéztem a tükörbe, aprót bólintottam, majd kinyitottam az ajtót és lementem. Oda lent már javában folyt az ismerkedés. A nappaliban ültek mind a hatan és vidáman beszélgettek. Apa és anya a férfival csevegtek a politikáról. A fiú, pedig az öcsémmel játszott. Háttal volt nekem, így csak annyit láttam, hogy barna göndör fürtjei vannak, a tetején a haja hátra volt fésülve. Fekete pólója ráfeszült izmos hátára. Akaratlanul is az ajkamba haraptam.
- -T/N! Gyere ide kicsim, és mutatkozz be. – intett maguk felé apu.
Soha nem szerettem ismerkedni, de most mivel kötelességem volt, ezért a kezemet ökölbe szorítva odamentem.
- -Jó estét! – köszöntem. – T/N vagyok. – mutatkoztam be a férfinak.
- -Örülök T/N, Robin Twist vagyok. – válaszolt eléggé amerikaiasan, majd kezet ráztunk. – Ő pedig a mostoha fiam, Harry. – mutatott a fiú felé, aki egy hatalmas Lego várat épített az öcsémmel.
- - Harry, gyere ide. – szólt rá. A fiú felállt, majd megfordult. Szerintem mindenki hallotta a szobában az állam koppanását. Maga a tökély fiú állt előttem. Kékeszöld szemei megbabonáztak, kár volt belenéznem. Ajkait mosolyra húzta, majd bemutatkozott. A fülemben dobogó vértől, nem is igazán hallottam semmit. Bólintottam, majd elnézést kérve visszamentem a szobámba. Egy ilyen félistennel egy lakásban! Fel kellett fognom a dolgokat. A homlokomra ütöttem, hátha csak álom, de nem.
- Miért bántod magad? – kérdezte, egy rekedtes hang az ajtóm felől. Oda fordultam, de kár volt, mert azonnal letaglóztam. Harry állt ott, lazán az ajtófélfának dőlve, kezét zsebre dugva, féloldalasan mosolyogva. A szívem kihagyott néhány ütemet, majd hevesebben kezdett verni, amikor beljebb jött.
- - Cs- csak egy szúnyog. – mondtam, majd az arcomat a hajam mögé rejtettem.
- -Nem vagyok biológus, de szerintem télen nincsenek szúnyogok. – kuncogott.
- -Most volt. – mondtam, majd felálltam és ki akartam menni, de ő nem engedett.
- -Hová igyekszel ennyire? – kérdezte, majd hátrált és becsukta az ajtót. Kiabálni akartam, de lefagytam.
- -Szeretnélek jobban megismerni. - mondta, majd karon ragadott és elhúzott az ágyamig. Leültünk, majd beszélgetni kezdtünk. Egyre jobban feloldódtam. Nem csak helyes, de nagyon jó humor érzékkel is rendelkezik. Elmesélte, hogy kiskorában nagyon szeretett lovagolni, de az egyik lovaglás alkalmával lefejelte őt egy ló. Rendes fiú, tele érzelmekkel. Minden egyes mondata után egyre jobban beleszerettem. Bizsergés járta át a szívemet.
- -Oké, eleget csacsogtam, most te jössz. – mosolygott.
- -Nos, nem vagyok egy könnyű eset. Általában igen nehezen jövök ki a velem, egyidős fiatalokkal. Imádok zenét hallgatni és írni. Van is egy saját dalom, tegnap fejeztem be, már csak zene kell alá, de hangszer nélkül sajnos elég nehéz lesz. – csak azt vettem észre, hogy mondom, mondom és mondom. A szavak vízesésként folytak a számból, nem akart elállni.
- -És rajzolni is szeretek. – zártam le végül a mondandómat.
- -Hűha, te aztán sok mindent szeretsz. – mosolygott, megvillantva tökéletes, fehér fogsorát. Menthetetlenül szerelmes voltam.
- -Ühüm. – bólogattam.
- -Érdekelne a dalod, megmutatod? –kérdezte.
- -Hát, oké. – egyeztem bele, majd elővettem a dalos könyvemet. Kinyitottam és a kezébe adtam. Ő elvette és olvasni kezdte. Mikor a végére ért, hatalmas mosollyal díjazta a dalom.
- -Csodálatosan meg tudod fogalmazni a benned rejlő gondolatokat. – nézett a szemembe, amitől elpirultam.
- -Édes vagy amikor zavarba jössz. – vizslatta az arcomat, miközben még mindig mosolygott. Közelebb ült hozzám, lassan közelített felém és egy puszit nyomott az arcomra. Hirtelen elfordítottam az arcom és ajkaink megtalálták egymást. Nem csókolóztam még, soha, így amikor ő lassan mozgatni kezdte az száját én csak mozdulatlanul ültem és a szám nem cselekedett. Nyelvével próbálta táncra hívni az enyémet, de sikertelenül. Ledermedtem.
Elvállt tőlem, majd gyorsan felállt és kiment a szobámból. Az ajtócsattanásra felfigyeltem. Átkokat szórtam magamra, amiért elbaltáztam ezt az egészet. Valami történt velem, amikor megcsókolt. A bizsergés egyre nőtt a szívem körül, átjárta az egész belsőmet, melegséggel töltött el, lábaim remegtek, mint a kocsonya, ha nem ültem volna, azóta már csak egy kis tócsa lennék. Nyeltem egy nagyot, majd felálltam és lementem a földszintre. Odalent felcsendült egy kellemes karácsonyi dallam a narancs és fahéj ellenállhatatlan illata terjedt szét a nappaliban. A szépen megterített kicsi asztalkán mézes kalács figurák sorakoztak egy tálcán, gőzölgő kávé és tea díszelgett kicsi csészékben. Anyáék az erkélyen voltak, megvárták, amíg Robin kigyönyörködi magát a havas tájban majd bejöttek.
- -Kicsim, de jó, hogy jössz, szólni akartunk, hogy gyere vacsorázni. – mondta anyu, majd beinvitált a konyhába. Leültünk, az asztalhoz. Harryt és az öcsémet kivéve mindenki ott volt.
- -Hol van Harry, T/N? – kérdezte apa aggodalmas tekintettel.
- -Nem tudom. – mondtam a vállamat rángatva, de őszintén én is kezdtem aggódni.
- -És hol van az öcséd? – ezt már anya kérdezte.
- -Itt vagyunk. – hallottam a rekedtes hangot. Mindenki oda fordult. Harry az öcsémmel volt, akit most kézen fogva vezetett az asztalhoz, majd leültette és ő maga is leült. Mellém. Enni kezdtünk, mindenki vidáman csevegett, csak én és Harry ültünk és ettünk csendben. Vacsora után, kimentem az erkélyre. Leültem a fa székre és onnan bámultam az egyre nagyobb hóréteget a fák lombkoronáin.
- -Mi a baj? – kérdezte Harry, majd kijött hozzám és leült a mellettem lévő székre.
- -Semmi. – ráztam meg a fejem és újra elővettem a bevált trükkömet. Elbújtam a hajam mögé. Ő kisimította az arcomból és két keze közé fogta.
- -Nézd T/N. Én sajnálom azt a csókot. Mondtad, hogy nem volt még barátod, de én nem bírtam magammal….- nem tudta befejezni, mert elhallgatattam a számmal. Nyelveink egymásra találtak és vad táncba kezdtek. Közelebb húzott engem magához székestől, majd tovább faltuk egymás ajkait. Kezem puha tincsei közé vezettem, megfogtam egyet feltekertem az ujjamra és meghúztam, mire felmordult, majd belemosolygott a csókunkba. Akartam. Akartam őt, a lehető legjobban és éreztem, hogy ő is engem, de nem csak egy alkalomra. Zihálva váltunk el egymástól. Bementünk a házba, ahol anyáék bele voltak merülve a Híradóba, öcsi, pedig elaludt anya ölében. Felrohantunk az emeltre, majd a szobámba érve, Harry becsukta az ajtót. Közeledett felém, majd átölelt és újra megcsókolt. Kicsit nekem nyomta ágyékát, amely belőlem egy apró nyögést váltott ki. Éreztem dudorát, ami még jobban beindította a fantáziámat. A lehető leggyengédebben simította végig a hátamat, majd a fenekemhez érve megállt és belemarkolt. Felsóhajtottam, ami megmosolyogtatta. Benyúltam a pólója alá, majd körmeimet lágyan végig húztam a hátán, amit ő egy szakadozott sóhajjal díjazott. Felkapott a fenekemnél fogva, majd letett az ágyra. Fölém mászott és újra csókolózni kezdtünk. Ebben több vadság volt, a vágyakozás csókja. Kezét az ingem alá vezette és végig simított a hasamon, majd megállt a melltartómnál és felnézett rám.
- -Levehetem? – kérdezte. Bólintottam, ő pedig levette rólam, és egy egyszerű mozdulattal a sarokba hajította. Ingemtől is megszabadított, amit szintén eldobott valahová. A nyakamra lehelt egy finom puszit, majd amikor látta, hogy élvezem, szenvedélyesebb csókokkal árasztottal el. Néhol, finoman meghúzta fogával a bőrömet és én az élvezettől csak sóhajtoztam. Végig húzta a nyelvét az állkapcsomon, le a kulcscsontomig, onnan pedig a melleim között egészen a köldökömig, majd megint fel. Melleimet kezdte el kényeztetni, először ujjaival. Bimbómat a nagy és mutató ujjai közé vette és dörzsölgetni kezdte, amik belőlem kéjes sóhajokat váltottak ki. A torkomból egyre nagyobb és mélyebb nyögések jöttek föl. Végül egész kezét a melleimen éreztem. Óvatosan gyúrni kezdte őket, majd nyelve is társult a kényeztetéshez. A mennyország hozzá képest kismiska volt. Egészen eláztatta tetteivel a bugyimat. Éreztem, ahogy egyre jobban nedvesedek, végül, már csurogtam. Amikor már látta, hogy melleim eléggé feszesek, levette róluk a kezét és nadrágom övével kezdett el játszadozni.
- -Ha-Harry, ne szó- ra – kozz ! – nyögtem ki nagy nehezen. Nem bíbelődött tovább fogta és a bugyimmal együtt lehámozta rólam a ruhadarabot. Combjaimat finoman széttolta.
- -Kicsim. – nézett a szemembe. – Fájni fog, amit most teszek, de csak egy ideig, utána jobb lesz, ígérem. – mondta. Becsuktam a szemem. Majd amikor megéreztem magamban egy ujját, fájdalmasan felnyögtem. Nagyon fájt, pedig még csak egyetlen egy ujja volt bent. Nem is akartam meg tudni, mi lesz, ha büszkesége lesz bennem. Nyögtem hol kisebbeket, hol nagyobbakat, de megpróbáltam visszafogni magam, nehogy anyáék meghallják. Kezdett enyhülni a fájdalom, végül élvezetté vált. Társult hozzá, még két ujja is. Érezte, hogy közel vagyok és kihúzta belőlem ujjait.
- -Gonosz vagy. – morogtam. –Meg büntetlek. – vigyorogtam. Akkora vágy lett rajtam úrrá, hogy nem ismertem magamra. Felültem, majd felé kerekedtem. Ő csak mosolyogva figyelt.
- -Szóval valójában ilyen kis vadóc vagy? – vigyorgott. Kacsintottam majd, levettem a pólóját és a nadrágját is. Felső testét látva alsó ajkamba haraptam. Izmok feszültek minden egyes részén, tetovállások díszítették erős karjait, mellkasán madárkákat fedeztem fel, mellkasa alatt, pedig egy szép pillangót. Nyakát hintettem tele apró csókokkal, nyelvemet végig húztam rajta.
- -Magamban akarom tudni a vastag farkad, és vonaglani alattad. – duruzsoltam a fülébe. Magam is meglepődtem, hogy ilyeneket mondtam. Halk nyögést váltottam belőle ki a szavaimmal. Megharaptam a fülcimpáját, mire felmordult. Már csak fehér boxer alsója takarta előlem szerszámát. Lerántottam róla, mire felcsapott egészen a hasa aljáig. Megijedtem, mire ő megcsókolt, és addig táncoltatta a nyelvem, amíg meg nem nyugodtam. Visszafeküdt, majd könyökére támaszkodott.
- -Fogd a kezedbe. – mondta, mire megfogtam.
- -Húzogasd rajta. – fel és lejárt a kezem. Ő hátra hajtott fejjel, lecsukott szemmel és megfeszült állkapoccsal és halk nyögésekkel élvezte tetteimet. Gondoltam egyet és bekaptam amennyit csak tudtam. Kipattantak a szemei, majd újra visszacsukódtak, most még nagyobbakat és öblösebbeket nyögött. Rángatózni kezdett bennem, mire elvettem a fejem.
- -Itt a büntid. – mosolyogtam, majd kacsintottam rá. Nevetett, majd fordított a helyzetünk és ő került felém. Aggodalmasan szemlélte az arcom. Remegtem, a félelemtől és a vágytól. Féltem, hogy nagyon fájni fog, de egyben nagyon kívántam, hogy magamban érezhessem.
- -Vigyázni fogok rád, csak szólj, ha valami nem tetszik oké? – nézett rám. Aprót bólintottam. Innen már nincsen vissza út. Megcsókolt, majd a homlokomat is megpuszilta, melyen verejtékcseppek gyöngyöztek. Ekkor eszébe jutott valami, majd a nadrágjához sietett elővett belőle egy szürke kis csomagot, fogaival felbontotta, majd felhúzta férfiasságára az óvszert és ismét rám mászott. Bepozícionálta, majd óvatosan belém helyezte magát. A fele már bennem volt, mire felsírtam.
- -Ne sírj T/N! Jobb lesz, hidd el. Kicsim, ne haragudj. – törölte le a szemem sarkából kibuggyanó könnycseppeket. Ki húzódott belőlem, majd amikor megláttam a vért, még jobban sírni kezdtem. Harry csak csókolt és csókolt megállás nélkül, amíg le nem nyugodtam és újra belém nem helyezte magát. Percekig nyugtatta bennem szerszámát, majd amikor bólintottam, hogy készen állok, lassan kezdett bennem mozogni. Nagyon fájt még most is, de ő csókjaival nyugtatott. Egymás szájába nyögtünk. Ujjainkat összekulcsolta a fejem mellett, én, pedig dereka köré fontam a lábamat, hogy még mélyebbre tudjon hatolni. Már nem fájt annyira, inkább kezdett élvezetesebb zónába átmenni a dolog.
- -Ha- Harry, én mindjárt..- nyögtem csókok és nyögések hada között.
- -Engedd el. – morogta, mire én egy kisebb sikoly kíséretében elélveztem, majd egy öblös nyögés után ő is elérte a csúcsot. Mellém gurult és magunkra húzta a takarót. Megsimította az arcomat, közelebb húzott magához, majd megcsókolt. Lépteket hallottunk, így kiugrottunk az ágyból magunkra kapkodtuk a ruhát és álltunk a szoba közepén, mint két szerencsétlen.
- -Gyerekek. - nyitott be anya. – Kicsit elbóbiskoltunk, ezért most bontjuk ki az ajándékokat. Gyertek! – intett anya. Harry kézen fogott és levezetett a nappaliba.
- -Az első, aj…- szólt volna apa, de amikor meglátta, összekulcsolt ujjainkat, leejtette a dobozt, ami a puha fotelba ért földet.
- -De, akkor, ti most? – dadogott. Anya és Robin mosolyogva figyeltek minket. Majd amikor apa is felfogta a történteket ő is mosolyra húzta a száját.
- -Igen. – közölte Harry édesen mosolyogva. – Megkaptam a valaha volt legszebb ajándékomat. – mondta, mire megcsókoltuk egymást. Mindannyian leültünk a földre és a színes csomagolással bevont dobozokat nyújtogattuk át egymásnak. Én egy gitárt kaptam. Döbbenten figyeltem a hangszert, biztos sokba kerülhetett. Anyáékhoz másztam és átöleltem őket.
- -Köszönöm. – suttogtam mosolyogva. Mi Harryvel már „kibontottuk” az ajándékainkat. Megköszöntük őket, majd leültünk a kanapéra. Fogtam a gitáromat és gyönyörködtem benne. Harry elvette tőlem, majd megpengette és játszani kezdett nekem.
Ámulattal figyeltem, milyen ügyesen jár a keze a húrokon. Átvette egyik kezébe a gitáromat, másikkal pedig az ölébe húzott és elém tartotta a hangszert. Kezeimet megfogta rátette a húrokra és pengetni kezdte. Szívem majd kiugrott a helyéről, majd amikor megfordultam, olyan embert láttam magam mögött, akinek tekintetéből őszinte szeretet sugárzik. Letettem a gitárt, és megcsókoltam. Elválltunk egymástól, szorosan átölelt, majd a fülembe súgta:
- -Boldog karácsonyt T/N. Szeretlek.
- -Boldog karácsonyt Harry, én is szeretlek. – majd arcomat mellkasába fúrtam és hallgattam szívének lágy dobogását.