Sam Wilberry
REJECTED – Elutasítva
IRATKOZZ FEL AZ ALÁBBI BLOGRA, HA TETSZIK! Köszönöm.
A pultnál állva szemügyre vehettem a körülöttem sereglő férfiakat. Gondosan ügyeltem arra, hogy a szőke parókám és a kontaktlencsém még véletlenül se mozduljon el, és az előttem lévő üres poharakat pásztáztam. Öt pohár tequila. Szuper. A New Yorkból Londonba tartó járat egyórás késéssel futott be, és én már alig éreztem a lábaim, amikor lekászálódtam a repülőről, így minden vágyam egy kocsma volt, ahol megpihenhetek, kiereszthetem a gőzt, és a tüdőmbe rekedt levegőt az izgalomtól. Féltem. Újra a félelem tüzében égett a testem, és el akartam kerülni minden személyes találkozást, érintést, testi kontaktust, ami felfedheti valódi személyazonosságom. A hideg és a repülés fáradtsága felülkerekedett a testemen, és úgy éreztem, mintha egy szélviharban lennék. A fejem zúgott, és a testem megnyugvást keresett. Csak el szeretnék aludni. Lehajtottam a fejem a hideg bárpultra, forró arcom a hideg márványhoz préselődött, és már épp éreztem, hogy az álom erőteljes karjai magával rántanak, amikor valaki megpaskolta a vállamat. Ijedten felemelkedtem.
– Záróra. – dörmögte valaki mellettem. Megsúroltam a szememet, hogy elűzzem az álmosságom, és felpillantottam a rám lenéző szempárra. Mélyzöld. A pajkos tekintet mögött volt valami félelmetes, sötét elegancia, amitől meleg borzongás szaladt végig a karom mentén. A pillantása alatt úgy éreztem, mintha meztelen lennék. Tetőtől talpig végigmért, a fejem búbjától egészen a feketére festett, szandálba bújtatott lábujjaimig. Kellemetlenül, mondhatni kínosan éreztem magam, és az egyetlen ép gondolatom az volt, hogy „tüstént és azonnal elhúzni innen”, szóval lehuppantam a bárszékről, ám ekkor valami puffanást hallottam, és hirtelen könnyebbnek éreztem magam, lágyabbnak. Ahogy a tekintetem a padlóra irányítottam, megláttam a lábam előtt heverő táskámat, és már nyúltam volna is érte, de félúton egy kócos fej ütközött a homlokomnak. A szívem őrült táncba kezdett, és a teljes bensőm megrezdült az idegen impulzustól. Elmosolyodtam. Az illata finom volt: friss és üde, mintha az egész testét lélegzetelállító mentaillat lengné körül. Legszívesebben beletemetkeztem volna dús, göndör fürtjeibe, de ő máris felemelte a táskámat, és illedelmesen felém nyújtotta. Mosolyogtam, majd biccentve elvettem, a fejemben meg már megjelent a szörnyű kép, hogy mennyire ostobának tűnhetek, de az ember részegen gátlástalanabb, szóval ezt is a ma este számlájára írtam, és inkább csak elfelejtettem az előbbi suta mozdulatomat az összes többivel együtt.
– Idevalósi vagy? – kérdezte. A hangja végigfutott az idegszálaimon, és hirtelen nem tudtam válaszolni: mintha csak újra és újra fel akarta volna az elmém idézni a hangját, a mély csengését, a finom akcentusát. Megráztam a fejemet.
– Nem. – hebegtem. – Tudod, az anyám… és az apám. Szétmentek. Kell a pénz. Otthon ül a kétéves kishúgom, és az anyám képtelen fizetni a jelzáloghitelt, szóval… Itt kaptam állást. Egy New Yorki negyedben lakunk, viszonylag jó körülmények között. Az apám megpróbált foglalkozni velünk, de… Mindegy. – A pillantása sok mindent elárult: talán csak végtelen együttérzést, vagy megértést… az is lehet, hogy csupán csak közönyt, érzéktelenséget. Nem tudtam megállapítani. Sosem voltam jó emberismerő, rendszerint mindenkit félreismertem, és a lehető legrosszabbat próbáltam feltételezni róla, de volt ebben a fiúban valamit, ami megragadott, ami megindított bennem valamit.
– Semmi baj – az ujjai önkéntelenül is az arcomra simultak, és a puha ujjbegyei szétkenték az arcomon végiggördülő könnycseppjeim, az elmosódott szemfestékem, és máris úgy éreztem, hogy túl sokat engedtem meg neki. Egy rakás hazugság vagyok. Minden, amit az előbb mondtam, az elmémben jól összerakott hazugság, amit rendszerint akkor lökök be az embereknek, amikor úgy érzem, hogy bekerültek a személyes hatáskörömbe. Amikor újra felnézek, úgy érzem, hogy kettőt látok és káprázik a szemem: napjaink egyik legnagyobb híressége áll előttem, a haja kócos, és az ajka cinkos kis vigyorra húzódik, az illata mámoros és bódító, felperzseli minden idegszálam. Felnevettem.
– Te? – gügyögtem. – Biztosan csak képzelődőm. – A mellkasának dőltem, és ujjaim játékosan végigfuttattam fehér inge szegélyén, és a tekintetem megakadt a függesztett névjegytáblán: Eric. Kuncogtam, amiért a buta agyam egy mai hírességgel hasonlította össze ezt a kocsmai pultost, és ő is jól szórakozott a kábaságomon. Ahogy visszagondoltam a hangjára, édes fájdalom nyilallt a gyomromba, és kissé összegörnyedtem a csapástól. A fiú sóhajtva visszavezetett az asztalhoz, és óvatosan felhúzott a bárszékre. Ő velem szemben foglalt helyet, és az arca zavaros volt, a homlokán lévő barázdák elmélyültek, a szeme alatt sötét árkok rajzolódtak ki, mintha valami nagyon aggasztaná. Kíváncsi voltam. Az érzések százszoros erővel ostromolták a testemet, mintha a valóság egy szürreális álom lenne, amelyből hamarosan felébredek. Megmerevedtem lázasan kutató tekintetétől, és amikor az ujjai ráfonódtak a csuklómra, a lelkem szaltót vetett. A szívem őrülten zakatolt, akár egy meghibásodott szerkezet. Ezután a két tenyerébe fogta az államat, és az arcát veszélyesen közel emelte az enyémhez. Olyan halkan suttogott, hogy még a padló alatt megbújó egerek sem fülelhették ki: mintha egy titkot fecsegne ki.
– Figyelj ide, kislány – motyogta. – Soha, de soha nem láttál itt. Csak egy őrült este volt, amikor beültél ebbe a rosszul üzemelő bárba, és annyira leittad magadat, hogy őrült dolgokról kezdtél képzelegni. Eric vagyok. Pultos. És semmi közöm…
Felcsattantam: éles fájdalom hatolt a tenyerembe, ahogy teljes erőmből a márványpultra vágtam. A sajgás apró tűszúrásokként vibrált a bőröm alatt.
– Elég! – ordítottam, és hátat fordítva kirohantam a bár tágas ajtaján. Az utca sarkán a csípős szél ellenére is hallottam, ahogy a nehéz üvegajtó bevágódik, és a kiszűrődő zene az alkoholszagtól forró terembe szorul. Tűhegynyi esőcseppek szitáltak körülöttem, de a részegségem és a perzselő dühöm ellenére is lerogytam a járdaszegélyre, és átkoztam a pillanatot, amikor beléptem ebbe az istenverte bárba.
Sam Wilberry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése