Ha korábban elmondod... (18+)

Pattinak

Van egy srác, pontosabban egy félisten a szomszédunkban, a neve Niall. Már nagyon régóta odáig vagyok érte, viszont nem hiszem, hogy ez kölcsönös.
Anya szokásosan felriasztott az ábrándozásomból, hogy hozzam be a postaládából a leveleket. Szememet megforgatva felálltam, kimentem és kivettem a leveleket, de ahogy átpillantottam a kerítésen, azonnal lefagytam. Niall félmeztelenül focizgatott az udvaron. A szám kissé tátva maradt. Egy kicsit erősebbet rúgott a labdába, így az átrepült hozzánk. A borítékokat a földre ejtettem, és rohantam a labdáért, amit egy hatalmas mosollyal az arcomon nyújtottam át neki.
- Köszi - mosolygott édesen.
- Nincs mit - tettem a fülem mögé a hajamat zavartan, ahogy a szemeibe néztem. Teljesen elvarázsolt.
- Patti, elmentünk! - hallottam anya hangját, de nem néztem hátra. - Ah, azt mondtam, hogy hozd be a leveleket, ne azt, hogy dobd el őket! - mérgelődött.
- Anyukád mintha egy kicsit mérges lenne - mosolygott.
- Nem baj - vontam vállat.
- Egyébként tudsz focizni? - nem értettem, miért tette fel ezt a kérdést.
- Öm... valamennyire. Miért kérdezed?
- Egyedül unalmas - forgatta a labdát a kezében és mosolygott. - Van kedved játszani?
- Mi? Hogy én veled? - csillant föl a szemem, de rögtön észbe kaptam, hogy ezzel totál leégetem magam. - Ja, öm... persze, gyere át, itt több a hely.
- Oké - kacsintott, majd egyszerűen átugrott a kerítésen. Megállt velem szemben pár méterre, és elkezdett dekázgatni. Ámulattal figyeltem, ahogy bánik a labdával. - Figyelj! - szólt, és átpasszolta nekem. Igazából semmit nem értek a focihoz, de mivel nem akartam leégni Niall előtt, megpróbáltam valamit csinálni. Amilyen szerencsétlen és béna vagyok, elestem a saját lábamba, és felhorzsoltam a térdemet. - Te jó ég, jól vagy? - guggol mellém, de arcán játékos mosoly látszott.
- Annyira béna vagyok...
- Nem vagy az, csak gyakorolni kell. Na, gyere - segített föl. - Nagyon fáj a térded?
- Egy kicsit!
Felmentünk a szobámba, és Niall lefertőtlenítette a sebet.
- Sssz... - szisszentem föl.
- Most már jobb lesz - mosolygott, és leült mellém. - Azt mondtad, tudsz focizni - nevetett halkan.
- Csak nem akartam előtted bénának tűnni - hajtottam le a fejemet. - Azt szerettem volna, ha jól kijövünk egymással.
- De szerintem egész jóban vagyunk.
Felsóhajtottam és nyeltem egy nagyot.
- Vagy... te... hogy érzed?
- Jóban vagyunk, de nem elég jóban - néztem a szemébe. Tudtam, hogy ha akkor nem mondom el, már soha nem lesz rá lehetőségem. - Szeretlek, Niall.
Elmosolyodott és egy hajtincset félresöpört az arcomból.
- Most gáznak tartasz? - súgtam.
- Nem, szerintem ez aranyos - mosolygott még mindig. - De eddig miért nem mondtad?
- Mert tudom, hogy te nem úgy gondolsz rám...
- Tudod, hogy hogy gondolok rád? - tett a fülem mögé egy hajtincset. - Egy édes lány vagy, aki ha korábban elmondja az érzéseit, most nem itt tartanánk.
- Akkor hol? - néztem félve a szemébe.
- Mondjuk már rég ennél - lágyult el a hangja, megfogta az állam alatt és gyengéden megcsókolt. Erre vártam már legalább ezer éve, és ahogy megtörtént, olyan érzés járta át a testemet, mint még soha.
Beletúrtam szőke tincsei közé, kezét végigvezette az oldalamon és a derekamnál megállt. Csókunk egyre mélyebb és szenvedélyesebb lett. Éreztem, hogy ő ennél többet akar, és én is.
A hátára fektettem, és rámászva csókoltam tovább. Kezét fenekemre csúsztatta, és gyengéden markolászni kezdte. Alsó ajkát a fogaim közé vettem, és kicsit meghúztam, mire felsóhajtott. Óvatosan fordított a helyzetünkön, lábaim közé fészkelve magát csókolt tovább. Keze bejárta a testem minden részét, ahol érintett, ott szinte égett a bőröm. Oldalamon végighúzta a kezét, ezáltal felcsúszott a pólóm, amitől hamar búcsút vett és a földre dobta. Vigyorogva nézett rajtam végig, majd nyakamhoz hajolva érzékien végighúzta bőrömön a nyelvét. Felsóhajtottam és a levegőt szaggatottan fújtam ki, miközben kezem már hasára tévedt, és a kockáit simogattam. Lassan benyúlt a hátam alá és egy rutinos mozdulattal kipattintotta, majd eldobta az anyagot.
- Hm, szépek - mosolygott, és egyik mellemet kézzel, másikat szájjal kényeztette. Kéjes sóhajokkal és halk nyögésekkel reagáltam tetteire, s éreztem, hogy ez beindítja őt. Kigombolta a rövidnadrágomat, levette rólam és a bugyimtól egy szempillantás alatt szabadított meg. Széttette a lábaimat és lehajolt, de leállítottam.
- Niall, nincs időnk játszadozni, anyámék bármikor hazajöhetnek! - ziháltam halkan, és felhúztam magamhoz.
- Attól lesz izgalmas - mosolyodott el, és megcsókolt. Közben megkerestem az övét, ügyetlenkedve kikapcsoltam és a nadrágját letoltam róla a boxerével együtt, majd lerugdalta magáról. Megfogta a térdeimet, és lassan belém tolta magát. Mérete hatalmas volt, várt egy kicsit, míg megszokom. A fejem mellé könyökölt, és mosolyogva adott egy csókot.
Lassan elkezdett mozogni, lökései mélyek voltak, végig a szemembe nézett, ez tette az egészet izgalmassá és szenvedélyessé. Ajkaink súrolták egymást, szinte minden lökésénél éreztem, hogy érinti a g pontomat. Lábaimat a dereka köré fontam, ajkai újra nyakamra találtak. A mennyországban éreztem magam, s kezeinket a fejem mellett összekulcsolta. Hihetetlenül édes volt.
Egyre erőteljesebben, de lassabban mozgott, zihálásunk hangosodott.
- Niall, én már...
- Én is - hallgattatott el, s megcsókolt. Kicsúszott belőlem, amit nem értettem, és hanyatt feküdt. - Most te jössz!
Ekkor már tudtam, mit akar, így fölé másztam és ráültem férfiasságára. Ez mindkettőnkből egy szaggatott sóhajt váltott ki, majd mozogni kezdtem rajta, közben a mellkasára dőltem. Elfehéredett ujjakkal fogta a csípőmet, és alulról is döfködött, így mindkettőnket közelebb juttatva a csúcshoz.
- Ez az, baby, mindjárt... - zihálta. Köröket írtam le a csípőmmel, és vadul megcsókoltam. Hamar elváltak ajkaink levegőhiány miatt, s egy férfias nyögés kíséretében belém élvezett, ennek hatására én is a csúcsra jutottam.
Zihálva néztem a szemébe, közben még egy kicsit mozogtam rajta. Elmosolyodott.
- Isteni volt - fogta meg két oldalt az arcomat és megcsókolt. Rámosolyogtam, majd mellé feküdtem és magához húzott. Simogatta a karomat és magunkra húztam a takarót, míg próbáltunk egyenletesen lélegezni. - Este elmegyünk moziba - közölte mosolyogva. Felkönyököltem és értetlenül néztem rá. - Miért, azt hitted, hogy csak egyszeri alkalom volt?
- Hát öm... nem tudom - mosolyodtam el.
- Butus - nevetett halkan. - Most már velem maradsz - adott a fejemre egy puszit. Ajtócsapódást hallottunk, gyorsan kiugrottunk az ágyból és magunkra kaptuk a ruháinkat. Épphogy felöltöztünk, anya benyitott és gyanakvóan nézett.
- Mit csináltok?
- Öm... mi csak... - dadogtam.
- Csak megnéztem egy filmet a barátnőmmel - mosolygott Niall.
- Barátnő? - húzta fel a szemöldökét anya. - Komolyan mondom, egy órára megyek el, erre tessék, összejöttök - rázta meg a fejét és kiment.
- Akkor este 7-re itt vagyok érted - mosolygott, majd gyengéden megcsókolt. - Szia.
- Szia - néztem utána.
Ezek után egyáltalán nem bántam meg, hogy őszintén beszéltem az érzéseimről. Igaz, mondhattam volna korábban is, de ha így alakult, én csak örülök neki.

~E

6 megjegyzés:

  1. Aaa nagyon jó*-----* gyorsan kövit!!!:)

    VálaszTörlés
  2. Olyan hülye vagy ChiChi:) amúgy nagyon köszönöm Edina:DD

    VálaszTörlés
  3. Folytatás. Folytatás. Folytatás. Folytatás. Folytatás .<3

    VálaszTörlés
  4. Folytatást... Remekül írsz!

    VálaszTörlés